Esztergom Évlapjai 1926

ÉRTEKEZÉSEK - Sinka Ferenc Pál: Esztergommegye őskora II

47 barlang felkutatóját küldle a helyszínére, aki 1913. év ápril 20-án próba­ásatáshoz fogott, melyet megszakítással az év nyarán is folytatott. Már az első évi ásatás is meghozta a kívánt eredményt, sikerült ott nemcsak a neolith, hanem a pleistocen ősember nyomait is meg­találnia. A barlang felső alluviális rétegeiben sok háziállat, recens rágcsá­lók és madarak csontjai mellett temérdek neolithkori cserepet, tűz­helynyomokat, kicsi tűzkőpengéket és egy simára és hegyesre csiszolt csontvarrótűt talált. Az ailuvium alatt lévő sárgásszürke és sárgás pleistocen réte­gekből már a diluviális állatok csontjai kerültek elő : a felsőbb rétegek­ből főként a rénszarvas és rágcsálók maradványai, alább a barlangi medve és orrszarvú csontjai; lejebb már az arktikus mikrofauna és a rénszarvas teljesen elmaradt és csupán a barlangi medve csontjai voltak találhatók. Az itt talált kőszerszámok között jellegzetes egy mousterien-szerű, csak az egyik oldalán megdolgozott dárdahegy és egy pengeszerű, körülszilánkolt vakaró, melyek korát egy ugyanonnan kikerült, babérlevél formájú, szépen kidolgozott lándzsahegy (solutréen) határozza meg, hasonló a Szeleta-barlangból kikerült formákhoz. Ugyaninnen egy kerek átmetszetű csontból készült dárdacsúcs (solu­tréen) is került elő. A bajóti barlangban az első évben végzett ásatás alkalmával a pleistocenrétegekből kiszedett állati csontokat Kormos Tivadar dr. és Lambrecht Kálmán dr. határozták meg. Az alluviális rétegben most is élő emlős és madárfajokat állapítottak meg. A diluviális agyagrétegből előkerült csontokból azonban már sok jégkorszaki, többnyire kihalt vagy jelenleg csak az északi hidegőv alatt élő állatok jelenlétét mutat­hatták ki, mint: a barlangi medve (Ursus spelaeus), orrszarvú (Rhino­ceros antiquus), rénszarvas (Rangifer tarandus), vádló (Equus caballus), továbbá a földi kutya (Spalax hungaricus), törpe hörcsög (Cricetulus phaeus), rőt ürge (Spermophilus rufescens), nyuszt (Zibellina martes), stb., a madarak közül a fajd-, ruca- és galambfélék ritkább fajai, sőt voltak ott diluviális halmaradványok is. 1 1 Kormos Tivadar dr. és Lambrecht Kálmán dr.: A bajóti Öregkő nagy barlang­jának faunája. Barlangkutatás, 1914. II. K. 77—80 1. — Lambrecht Kálmán dr. : Magyarország fossilis madárfaunájának gyarapodása. Aquila, 1913. XX. K. 433. 1. — Leidenfrost Gyula : Pleistocaen halmaradványok magyarországi barlangokból. Barlang­kutatás, 1915. III. 58. 1. — Bittere Gyula: Zibellina cf. martes L. penis csontja a bajóti Jankovich-barlangból. Barlangkutatás. 1916. IV. K. 161-163. 1. (1 ábrával). Csontból faragott állatfej. (Solutréen). Term. nagyság.

Next

/
Thumbnails
Contents