Esztergom Évlapjai 1926

ÉRTEKEZÉSEK - Sinka Ferenc Pál: Esztergommegye őskora II

47 barlang felkutatóját küldle a helyszínére, aki 1913. év ápril 20-án próbaásatáshoz fogott, melyet megszakítással az év nyarán is folytatott. Már az első évi ásatás is meghozta a kívánt eredményt, sikerült ott nemcsak a neolith, hanem a pleistocen ősember nyomait is megtalálnia. A barlang felső alluviális rétegeiben sok háziállat, recens rágcsálók és madarak csontjai mellett temérdek neolithkori cserepet, tűzhelynyomokat, kicsi tűzkőpengéket és egy simára és hegyesre csiszolt csontvarrótűt talált. Az ailuvium alatt lévő sárgásszürke és sárgás pleistocen rétegekből már a diluviális állatok csontjai kerültek elő : a felsőbb rétegekből főként a rénszarvas és rágcsálók maradványai, alább a barlangi medve és orrszarvú csontjai; lejebb már az arktikus mikrofauna és a rénszarvas teljesen elmaradt és csupán a barlangi medve csontjai voltak találhatók. Az itt talált kőszerszámok között jellegzetes egy mousterien-szerű, csak az egyik oldalán megdolgozott dárdahegy és egy pengeszerű, körülszilánkolt vakaró, melyek korát egy ugyanonnan kikerült, babérlevél formájú, szépen kidolgozott lándzsahegy (solutréen) határozza meg, hasonló a Szeleta-barlangból kikerült formákhoz. Ugyaninnen egy kerek átmetszetű csontból készült dárdacsúcs (solutréen) is került elő. A bajóti barlangban az első évben végzett ásatás alkalmával a pleistocenrétegekből kiszedett állati csontokat Kormos Tivadar dr. és Lambrecht Kálmán dr. határozták meg. Az alluviális rétegben most is élő emlős és madárfajokat állapítottak meg. A diluviális agyagrétegből előkerült csontokból azonban már sok jégkorszaki, többnyire kihalt vagy jelenleg csak az északi hidegőv alatt élő állatok jelenlétét mutathatták ki, mint: a barlangi medve (Ursus spelaeus), orrszarvú (Rhinoceros antiquus), rénszarvas (Rangifer tarandus), vádló (Equus caballus), továbbá a földi kutya (Spalax hungaricus), törpe hörcsög (Cricetulus phaeus), rőt ürge (Spermophilus rufescens), nyuszt (Zibellina martes), stb., a madarak közül a fajd-, ruca- és galambfélék ritkább fajai, sőt voltak ott diluviális halmaradványok is.

1 1 Kormos Tivadar dr. és Lambrecht Kálmán dr.: A bajóti Öregkő nagy barlangjának faunája. Barlangkutatás, 1914. II. K. 77—80 1. — Lambrecht Kálmán dr. : Magyarország fossilis madárfaunájának gyarapodása. Aquila, 1913. XX. K. 433. 1. — Leidenfrost Gyula : Pleistocaen halmaradványok magyarországi barlangokból. Barlangkutatás, 1915. III. 58. 1. — Bittere Gyula: Zibellina cf. martes L. penis csontja a bajóti Jankovich-barlangból. Barlangkutatás. 1916. IV. K. 161-163. 1. (1 ábrával). Csontból faragott állatfej. (Solutréen). Term. nagyság.