Esztergom Évlapjai 1926

ÉRTEKEZÉSEK - Sinka Ferenc Pál: Esztergommegye őskora II

44 a koponyacsontok vastagsága sem elegendő bizonyíték az ősiség mellett, mert a szemöldökívek sem nagyobbak a most élő emberekénél. Dr. Woldrich is csak az esetben tartotta elfogadhatónak a lelet ősemberi voltát, ha a koponya sem utólag nem került a földbe, sem maga a lősz nem secundár-jellegű.

1 Hasonló értelemben foglalkozott a koponyával Petrino professzor is." Az osztrák tudósokkal szemben Majláth Béla sikeresen védte a nagysápi lelet diluviális származását.

3 De maga Rútot is nagy jelentőséget tulajdonított neki, amennyiben a grenelle-i, la truchére-i stb. koponyákkal együtt a diluvium végén feltűnő brachycephal emberfajta egyik képviselőjének tekintette; más külföldi tudósok is a cannstadtirasszhoz sorozták azt. Dr. Szabó József teljes meggyőződést akart szerezni a lelet mivoltáról és még egyszer alapos vizsgálat alá vette a helyszínén az összes körülményeket. Eredményként állapította meg, hogy a lősz, amelyben a csontok találtattak, secundár-jellegű és ugyanazon helyen egy vaskést is talált, ami azután a lelet későbbi korát véglegesen eldöntötte.

4 A német anthropologusoknak 1892-ben Ulmban tartott gyűlésén történt felszólalások, Török Aurél kraniologiai vizsgálata, végül Hermán Ottó humoros elparentálása a feledés „soros sírjába" helyezték az első esztergommegyei diluviális leletet, a nagyhírre vergődött nagysápikoponyát." A diluviális ősember első biztos nyomára hazánkban 1891-ben Miskolcon akadtak. A Szinvapatak mellett egy házépítése alkalmával 3 m. mélységből három sajátságos alakú, megmunkált kődarab került elő. Hermán Ottó nagy természettudósunk a „tűzkőszakócákban" a jégkorszakbeli ember kőszerszámait ismerte fel. Felfedezését azonban, melyet széles körben ismertetett

6, a tudományos világ, a megfelelő föld- és őslénytani kritériumok hiányában, elejénte kételkedve fogadta és az a geologusok között nagy vitára szolgált okul. Az ő szívós kitartására és sürgetésére azonban a földDis7.iteU csontamulett mammut-agyarból. Terin, nagys. (Magdalenien.) 1 Félix Luschan : Die Funde v. Nagy-Sáp. Mitth. d. anthr. Ges. 1872, II. 301— 306, rajzzal. Woldrich : Bemerkungen über d. Schádel von Nagy-Sáp. Mitth. d. anthr. Ges. 1873. VII. 102-103. 1. 2 Petrino : Über Verwendbarkeit d. Löss zur Alterbestimmung anthr. Funde. Mitth. d. Anthr. Ges. 1873. III. 55-56. 1. 3 Majláth Béla : Tanulmányok az ember eredetének történetéből Arch. Közi. 1874. IX. 19-22. I. 4 Geduly Ferenc: A nagysápi lelet. Arch. Ért. 1873. VII. 165. 1. 6 Aurél von Török : Der paláolitische Fund aus Miskolc und die Frage des diluvischen Menschen in Ungarn. Ethn. Mitth. aus Ungarn, 1893. III. köt. 1. és 3. füzet. Különlenyomat. Hermán Ottó: A borsodi Bükk ősembere. Termtud. Közi. 1908. XI. K. 546—547. 1. A koponya jelenleg is megvan a budapesti egyetem anthropológiai intézetében ü Hermán Ottó : A miskolci tűzszakócák, Természettud. Közi 1893. XXV. K. 169-183. 1. — A miskolci palaeolith lelet. Arch. Ért. 1893. XIII. K. 1—25. 1. Mittheilungen der Anthr. Ges. in Wien. 1891. XXIII. K. 77-82. 1.