Esztergom Évlapjai 1926

ÉRTEKEZÉSEK - Sinka Ferenc Pál: Esztergommegye őskora II

Esztergommegye őskora. 43 kincsként őrzött Neandervölgyi emberi csontmaradványokat, Schaffhau­sen és Schwalbe beható tudományos vizsgálatai és megállapításai után, a tudós világ egy kihalt emberfajta maradványaiként általánosan elismerte. Az újabb leletek e tudást már teljes meggyőződéssé emelték. Hasonló érdeklődéssel fogadták 1866-ban a gibraltári koponyát és La-Naulette-i emberi állkapcsot is, melyek szintén a diluviumi rétegből kerültek elő. Az ásatag-ősember lázas keresésének idejére esik az esztergom­megyei Nagysáp község határában egy agyagos helyen 1871-ben talált emberi koponya és egyéb cson­tok felszínre kerülése, ami az akkorélt hazai és külföldi tudó­sok körében nem kis izgalmat keltett, és a lelet körül egész irodalom keletkezett Az ősemberinek vélt csont­maradványokra Brzorád Rezső mogyorósi földbirtokos hívta fel Hantken Miksa neves palaeon­tológus figyelmét, aki Nagysáp határában egy vízmosásos he­lyen, 5—6 lábnyi mélységből vette ki a lősztalajból a híressé vált koponyát, emberi felkart, combcsontot és még egy más koponyatöredéket, amelyeket mind egykorúnak vélt a diluvi­ális talajjal. Egyebet akkor nem találtak. Hantken Miksa a leletet a Földtani Társulat 1871. év május 10-én tartott ülésén mutatta be és hírt adott róla a bécsi anthropologu­soknak is. 1 Indítványára a társulat tagjai közül többen, Szabó József hírneves geologussal Nagysápra rándultak és ott a helyszínén meg­állapították, hogy a talaj, melyből a maradványok előkerültek, kétség­telenül diluviális löszréteg, tehát a koponya sem lehet más, mint ősemberi. Luschan Félix anthropologus és Woldrich tanár, az őskor kutatója a Bécsbe felküldött és agyagréteggel még félig bevont koponyának ősemberi voltát kétségbevonták. Luschan szerint a koponya rövidfejű (brachycephal), holott az eddig előkerült diluviális koponyák mind hosszúfejűek (dolichocephal). Feltűnő jelenségnek találja, hogy a var­ratok össze vannak nőve, sőt némelyiknek nyomát sem lehet felta­lálni, pedig a fogakról Ítélve az egyén alig volt 25 éves. Feltűnő az is, hogy az izomtapadási helyek nagyon kifejlettek és a tarkószalag tapa­dási helye is akként van alkotva, hogy abból egyenes járású emberre kell következtetést vonni. A koponyaűr akkora, mint a mostkoriaké ; Mikrolith pengék a bajóti barlangból (Magdalénien). Term. nagys. 1 Földtani Közlöny 1871. évf. és Mittheilungen der anthr. Ges. in Wien, 1871. 1. 224. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents