Esztergom Évlapjai 1926

ÉRTEKEZÉSEK - Soós Elemér: Esztergom vára és ostromai

24 Soós Elemér Az északi „várfok" terén két régi négyszögű „szárnyaló védőtorony" volt (20. és 21. sz.), melyek között nyilt a „kis várkapu" (h). Itt vezetett le a gyalogút az úgynevezett ..macskajárón" (Katzensteg), a hegymeredek lejtőjén az alsó várszakaszba. Az egész itt leírt felső várszakasz védőfalai, valamint az épületek alapfalai is, terméskőből voltak lerakva. Az alsó várszakasz, vagyis Víziváros erődítéseiről említettük, hogy azokat a tatárok rövid ostrom után bevették és elpusztították. Rogeriustól tudjuk, hogy e védművek fából készültek, vagyis azok < nem lehettek egyebek, mint az ősmagyarok által is az ellenség feltartóztatása céljából készített „gyepük" és „palánkok", melyek a kötőfalakra értendők. A tornyok átépítése már előrehaladottabb technikára mutat, de a főépítési anyag itt is a fa. Az alsóvár „kerítése" a felsővár északi fokán álló köröndtől indult ki és bekerítette a Víziváros északnyugati és déli oldalát, egészen a felsővár déli fokán létezett gáterődítvényig. Ezt a kerítést „árok" vette körül. E várszakasznak „főbejárókapuja" (i) a déli oldalon volt. Ettől nyugatra a város nyugati szegélyén állottak egymástól nyílröpnyire a palánkkerítésből kiszökelő kerek „tornyok" (k, 1, m, n), közben a négyszögű „kőkapu" (o), melyen keresztül az érseki szigetre a KisDunán fajármokon álló hidon át lehetett jutni. A „védtornyok" (p, q, r, s) tovább következtek egymás után a harmadik „bejárókapu "-ig (t) ; ettől északra még két védtorony (u és v) állott. A kerítésen belül, az északnyugati részen állt egy „körvédtorony" (w), melytől két palánkfal között lehetett a „macskajárón" (x) a felsővár kiskapujához feljutniEz északi várrész, úgy látszik, egy egészen külön várszakaszt képezett. Erre mutatnak a védőtornyok (t, u, v és w) négyszög alakban való elhelyezése isEnnek közepén állott a kőből épült magas „vizitorony" (y), mellette a malom (z). Ezen „Veprecht" nevü víztoronyban már azidőben is „vízmű" volt a várnak vízzel való ellátása céljából, mert fenn a sziklába vájt kút nem elégítette ki a szükségletet. E vizitoronynak, mint látni fogjuk, mind végig nevezetes szerepe jutott Esztergom várának történetében. A harmadik „bejárókapu" (t) alatt a nagy Dunán át hajóhíd kötötte össze a két partot. A vár fenti leírásából láthatjuk, hogy a város erődítéseinél a rohammentesség eléréséhez már kőfalakat használtak, ami különösen itt Esztergom fellegváránál szembetűnő. Utánzásra például szolgáltak az akkor még több helyen talált római építkezések. Elejénte a Várhegyen is szárnyaló fatornyok lehettek, csak később helyettesítették azokat kőtornyokkai a felső várszakasznál. E tornyok csupán kívülről voltak faragott kockakövekkel burkolva, ellenben belülről, római mintára, öntő-műveletekkel töltötték be azokat. Kerek vagy négyszögalakban építve az oldal-pásztázás céljából szökeltek ki a falból. Kezdetben nagyon magasak voltak, és hogy a megmászást megnehezítsék, a „dobogó" (Plattform) alatt áttört kiugrásokkal „öntőrések"-et alkalmaztak, ami a fal homlokzatának függőleges pásztázását