Esztergom Évlapjai 1925

Rövid közlemények - Monumenta III.

Esztergommegye őskora. 93 ahol az életfentartásukhoz szükséges táplálékot találtak- Az interglaciális áradatok alkalmával a vizszine fölötti részek voltak szükségkép a lakott helyek. Innen van, hogy a mai völgyek szintjétől jóval magasabban lévő barlangok szolgáltak évszázadokon, sőt ezredeken át az emberek rendes tartózkodási helyeiül, amint az a Bajót melletti Öregkőben lévő Jankovich-barlangról és a Bajna melletti Őrhegy oldalában lévő barlangról beigazolva van. Hasonló barlangok szolgáltak menedékhelyül az állatoknak is. A geológiai jelenkorban (alluvium) gyakran borította vizáradat a megye síkságainak mélyebb részeit. Ezt a síkterületeken képződött homokszigetek, agyagiszapos és mocsaras helyek eléggé mutatják. Párkány és Nána határa a Duna magasabb vízállása mellett mai nap is árterület; épúgy Esztergom határa is. Esztergommegye a mérsékelt égöv alá eső Magyarország területének kellő közepét foglalja el. A megye egész szélességében a Duna folyik keresztül, hosszában a Garam szeli át; rajta hegy és völgy, domb és síkság váltakoznak. Régebben az erdői vadakban, a Duna és Garam halban bővelkedtek. A táplálékot kereső, meleget, erdőt és vizet kedvelő ember minden időben szívesen települt le és tartózkodott e vidéken. Ezt fogjuk az őskorból fennmaradt emlékek sorozatából kimutatni. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. Monumenta III. Esztergomban a mult év legnagyobb irodalmi eseménye a „Monumenta Ecclesiae Strigoniensís" III. kötetének megjelenése volt, DedekCrescens Lajos prelátus-kanonok szakavatott elrendezésében, mely méltán csatlakozik a nagynevű Knauz Nándor által 1874-ben és 1882-ben, Simor János hercegprímás bőkezűségéből kiadott első két kötethez. A III. kötet Csernoch János bibornok-hercegprimás aranymiséje alkalmából, az ő pénzáldozatával látott napvilágot. Tíz évi gondos és fáradságos szellemi munka eredménye a vaskos kötet, mely az esztergomi érsekségre, főkáptalanra és egyházmegyére vonatkozó Anjou-kori okmányokat (összesen 975-öt) öleli fel 1321-től 1349-ig. A nagy munka bővebb szakszerű ismertetést kiván, azzal érdeme szerint folyóiratunk következő számában foglalkozunk. Itt csak annyit jegyezünk meg, hogy a kitűnő munka méltán megérdemli azt a lelkes fogadtatást, melyben a történelemmel foglalkozó tudósok és a tudományos társulatok részéről részesült, és hogy azzal úgy a neves szerző, mint a bíboros Maecenás egyaránt örökbecsű emléket állítottak maguknak. A katholikus egyház feje XI. Pius pápa is, a karácsonyi ünnepek alatt, örömmel vette a neki felajánlott díszpéldányt.