Esztergom Évlapjai 1925

Értekezések - Sinka Ferenc Pál: Esztergom vármegye őskora

Esztergommegye őskora. 91 Bikolig vonuló hegyekben is, míg Süttőnél a márványadó hegysor a Haraszti-hegyet alkotó fehérszínű mésztuffban végződik. Esztergomtól délkeletre a Vaskapu emelkedik, melynek alját hihetőleg liasz-képződésű mészkő alkotja, ugyanolyan, mint amilyenből a Vár-hegy sziklarétegei és a Strázsa-hegy tömegei is állanak. A Vaskapu talpától homokkő nyúlik fel, mely fölött trachittörmelékes homok következik, ezt pedig finom szemcséjű sárgás-szürke trachittuff fedi. A szomszédos Sas-hegy kúpját is ugyanaz takarja. Az esztergomi hegyek főtömege azonban általában márgás és homokos anyag és lősz, mint azt a téglavetőknél, vízmosásoknál és a szőlőhegyi mély-utakban jól láthatjuk. A Vaskaput a Vár-hegytől egy lősz part választja el, mely a Szenttamás-hegyet is alkotja. Ennek aljában meleg források fakadnak (23"). Hasonló források vannak Sárisáp (35") és Ebed (19°) határában is. E melegforrások a mészkőből álló hegyeknek köszönik létüket. A hegyek abszorbeálják a csapadékokat, melyek tetemes mélységig hatolnak le a föld gyomrában lévő víztartókba, honnan átmelegedve artézi kút módjára törnek elő alkalmas helyeken. Nagy kiterjedésű a megye területén a lősz, mely a Pilis-GeteGerecse csoportok hegyeinek nemcsak a lejtőit, hanem a közbeeső részeket is tetemes vastagságban borítja. A Dorog—Csabai és Sárisáp — Kirvai medencék takarója löszből áll, mely csak helyenként van megszakítva. A sárgás laza anyag Bajna és Epöl környékén a hegyek oldalain néhol 240 méternyire is felnyúlik a tenger szine fölött. Hasonlókép lősz borítja a Dorog—Dunaalmás közötti hegyek Duna felőli oldalát és általában a Vértes—Gerecse hegylánc északnyugati lejtőit is. A tengeri lerakódások között a löszön kivül szerepe volt a kavicsnak is, mely felfelé rendesen homokba megy át. Süttő mellett a hegypartban egész kavicsrétegeket találunk. A homokban néhol ősállatok (mammuth, elefánt, orrszarvú, bölény, ősszarvas, vádló stb.) csontjai is fordulnak elő. Esztergom határában, Laiszky János Sipolóhegyi homokos talajú szőlőjében 1910-ben egy egész mammuth csontvázára találtak. A széthordott csontok egy része, az egyik agyarral és őrlőfogakkal, az esztergomi muzeumba került. Ugyanott más diluviális állatok csontjai is láthatók. A Dorog—Esztergom közötti lapály homokja már alluviális eredetű. Ezt találjuk a Dorog—Csévi völgyben, Szentgyörgymező és Pilismarót határában is. A vármegye túlsó járásában a Velka-Polai hegyek főtömege mindenütt a sárga márgás anyagú lősz, ami a Garam mellett húzódó dombok anyagát is képezi. A Garam folyótól a hegyek lábáig elterülő lapály anyaga az alsóbb rétegekben diluviális, a felsőbb rétegekben pedig alluviális eredetű agyag, kavics és homok. Ugyanily jellegű a a Kis Magyar Alföldnek a megye területén végződő lapálya is. E geológiai ismeretek után már a valóságot megközelítőleg elképzelhetjük, hogy miként folyhatott le a vármegye területének harmadkori és negyedkori geográfiái kialakulása. A vármegye egész területét a geológiai harmadkorban tenger borította, melynek épúgy voltak mélységei és áramlásai, mint a mai óceánnak. A lősztenger főáramlása általában északról délnek tartott,