Esztergom Évlapjai 1925

Értekezések - Dr. Sántha József: Esztergom városrészeinek egyesítése

Esztergom városrészeinek egyesítése. 77 tárházait, melyeket az egyesített városnak ép oly szeretettel kell ápolnia, mint azt eddig Víziváros tette. Szentgyörgymező érzelmeit Perger Lajos plébános tolmácsolja s kívánja, hogy Esztergom, mely hazánk hasonló népességű városai közt tekintélyben az első helyen állott, legyen az egyesülés által egy hatalmas központtá, honnét a valódi műveltség, haladás és hazaszeretet fénye sugározzék ki messze vidékre. Dr. Földvárv István főügyész és Frey Ferenc képviselő mondanak még beszédeket; majd a képviselőtestület, mely úgy látja, hogy az egyesüléssel az ország összes városai között ő alkotta magának a legszebb millenáris emlékművet, feliratilag üdvözli Őfelségét, a királyt; végül pedig szívből jövő s igazán kiérdemelt köszönetet mond mindazoknak, kik az egyesítés munkájában fáradoztak és lehetővé tették, hogy a szab. kir. város újult lelkesedéssel, új erőkkel és nekilendüléssel állhasson a második ezredév viharai elé. Az alakuló közgyűléssel tulajdonképen befejeződött az egyesítés munkája. Néhány adminisztratív intézkedés van még hátra. Megválasztják az új tisztikart még pedig úgy, hogy az egyesítési tárgyalásoknál a személyi ügyekre nézve tett megállapodások megtartassanak; majd megalkotják azt a formát, azokat a szavakba szedett rendelkezéseket is, amelyek szerint a város működni hivatva van, a szervezeti szabályrendeletet. Ennek munkája nem volt ugyan könnyű, mert sok szempontot kellett figyelembe venni anélkül, hogy az a közigazgatás kárára ne váljék. Minden körültekintés és tapintat ellenére is a szabályrendelet ellen csaknem kizárólag személyi okokból több rendbeli fellebbezést adnak be, ezek elintézésével azonban a szabályrendelet elnyeri a felsőbb jóváhagyásokat, hogy azok után mint ugyancsak alapos és jól kidolgozott munka, csekélyebb módosítások mellett szabályozója legyen a városi ügykezelésnek egészen 1923. évig, mikor is annak felhasználásával új szabályrendelet lépett életbe. Az egyesítés azután fokozatonkint kiterjesztetik a más-más miniszterek alá tartozó közigazgatási ágakra: így pl. az 1895. szeptember 27-én kelt rendeletével a honvédelmi miniszter az egész várost egy katonai sorozó járássá alakítja. Hasonlóképen eltűnnek más közigazgatási ágakban is azok a válaszfalak, melyek egyazon földrajzi fekvésű város polgárai közt olykor nem is városrészek, hanem szinte utcák szerint tettek különbséget. Az egyesítés munkája befejeződött, s az egyesített városra egy újabb, küzdelmekkel járó, de nagy lehetőségeket nyújtó új korszak nyílott meg. Ezekben foglaltam össze azon anyagot, melyet az egyesítés történetére nézve a városi s a megyei levéltárakban összegyűjtenem lehetett. Azt a nagyszabású munkát és sok küzdelmet, melynek árán az egyesítés végrehajtható volt, eléggé feltártam. A XIX. század előtti időkre — célom csak a legutóbbi egyesítési törekvések fejtegetése lévén — részletesen nem terjeszkedtem ki. Az 1848.-Í egyesítés csak szűk terjedelmű volt s igy nem kivánt bővebb ismertetést; az 1850. és a következő évek, valamint az 1895. évet megelőző munkák sok harccal és vitával jártak, ennélfogva velük bővebben foglalkoztam. Ha — végső áttekintésül — mi, a mai Esztergom emberei végigpillantunk a tárgyalt eseményeken, talán bizonyos fokú megütkö-