Esztergom Évlapjai 1925

Értekezések - Kemény Miklós: Esztergom város címere és pecsétje

78 Kemény Miklós zéssei fogadjuk az egyes községek ellenállását; különösnek tarthatjuk, hogy a jó ügy munkásainak mennyi fáradságba nem került tervük megvalósítása; azt azonban el kell ismernünk, hogy ezt az ellenállást és harcot a lokálpatriotizmus, a szűkebb körű érdekek védelme sugallta, nem pedig az egyéni, az önös érdekek szolgálata. Az elmúlt harminc év tapasztalata azt mutatja, hogy a kir. város részéről kezdeményezett s időszakos ellanyhulások mellett állandóan újból felszínre hozott mozgalom az egyesített városra nézve valóban az erőteljes fejlődés lehetőségeit birta magában. Amit a kir. város, de kivált a községek külön-külön nem valósíthattak volna meg, arra képessé tette őket az együttes erő. Az alkotások egész sorozata, a modernizálódás annyi megnyilvánulása, sok nagyszabású terv, melyek megvalósítását a háború s az utána következő súlyos gazdasági helyzet akasztottak meg, előfeltételét az egyesítésben birta s az erők egyesítése nélkül soha sem válhatott volna valóra. Ezért most, midőn az egyesítésnek harminc éves fordulóját üljük, igazat adunk dr. Földváry István ama szavainak, melyeket az egyesítés ügyében kidolgozott emlékirata végén mond: az egyesítés oly tény volt, melynél maradandóbb emléket Esztergom s a községek polgárai a millenium alkalmából nem emelhettek Esztergomnak s önnön maguknak. Mi, kik az egyesítésnek csak előnyeit élvezzük, de a munkából nem kellett kivenni részünket, egyet tehetünk még Földváry szavaihoz : az egyesítés nemcsak Esztergomnak maradandó emléke, hanem azoknak is, kik annak az áldozatos és fáradságos munkájából kivették a részüket. Ssstecgom vávos címeve és pecsétje. Irta : Kemény Miklós városi levéltárnok. „A címer valamely egyénnek, családnak vagy testületnek meghatározott szabályok szerint alkotott jelvénye. Azonban a jelkép csak akkor címer is egyúttal, ha az pajzsba van foglalva, meghatározott színekben és formában, mint állandó jelvény átörökölhető, és régi szokásjog vagy fejedelmi adomány alapján elismert legyen."*) Nálunk eleinte csak az idegen lovagok használták még a hazájukból magukkal hozott címerüket. Később a mi főuraink is követték a példájukat és körülbelül a XIII. századtól a középnemesség is élni kezd ezzel a joggal, mikor a megyei és városi vezető állásokba bejut. A címer hivatalos használatának nemei okmányok kiállításánál: 1. családi címer, a hivatali állásnak a köriratban való jelzésével; 2. családi címer egyesítve az országéval, mint a hatalom jelvényével; 3. az országcímer, főképen az országos hivataloknál. Az Anjouk, hogy a magyarokat maguk számára megnyerjék, birtokokat és címereket osztogatnak. A városok is, mint jogi személyek, szintén ezen időben s ezért kapják címer- és pecséthasználati jogukat, *) Áldási Antal : Címertan.