Esztergom Évlapjai 1925

Értekezések - Dr. Sántha József: Esztergom városrészeinek egyesítése

Esztergom városrészeinek egyesítése. 65 hetik vissza. Azután nyiltan és félreérthetlenül kijelenti, hogy „közjövedelmeit és jogait a hozzá kapcsolt városokkal közössé tenni, valamint terheikben is aránylag részt venni kész, úgy, mintha mindig egy város lett volna . . . Nem kívántatik ez összekapcsolás által senki egyes magánbirtokától megfosztatni, egyik a másik tartozásának viselésére, nyereség, vagy alamizsnaadásra, vagy egyiknek más kárávali boldogítására szoríttatni, valamint nem kívántatik, hogy egyik vagy másik összekapgsolt község a másik községnek, mint földesúrnak, hatalma alá vettessék. Hanem inkább az kívántatik, hogy ezen természettől egy, de eddig négyfelé szakasztott állapotban lévő városok összekapcsolása által, valamint közigazgatása egyszerűsíttetik, úgy a közbátorságnak jobb elrendezhetésével mindenki vagyona, birtoka biztosabb állapotba helyeztessék; az összesített város anyagi ügyeit illető teendők, úgymint kereskedés, mesterség, földmívelés —, előmozdíttassanak, s így egyik, mint a másik —, egyes —, úgy az egész anyagi jobbléte közös akarattal, erővel, munkássággal és iparral gyarapíttassék. Mely cél azonban egyedül a feltétlen összekapcsolás által érettetheiik el, a volt szakadozott állapotban pedig soha." A kir. város közönségének ez az ünnepélyes nyilatkozata amilyen nyilt és határozott, époly megértő és nagylelkű is; bizonysága annak, hogy a kir. város az egyesítést igazán önzetlenül, a jól felismert cél érdekében kívánta, nem pedig azért, hogy talán a községek — főként Szentgyörgymező — vagyonát megszerezze, a saját terheit, adósságait viszont a társult községekre aránylag áthárítsa. Hogy különösen az anyagi tekintetek mily súlyos mérlegelés tárgyai voltak az egyesítés körüli harcban, azt bizonyítja Víziváros községnek fentebb idézett felterjesztése, melyben oly féltékenyen hangoztatja a szigeten való tulajdonjogát. Még Szentgyörgymező is, mely pedig elvben az egyesítés mellett volt s ahhoz csak bizonyos feltételeket állított, azt mondja, hogy „ingatlan vagyonát oly városokkal, milyen Víziváros és Szenttamás, amelyeknek ingatlanaik nincsenek, sőt határuk sincs, közössé semmi esetre sem teszi." Egyedül csak a kir. város, melynek pedig a legnagyobb ingatlanai és vagyona voltak, volt oly önzetlen, hogy az anyagi kérdéseket nem is említi s természetesnek tartja, hogy ami eddig az ő saját külön vagyona volt, az az egyesítés után az egyesítendő város tulajdona lesz. A kir. városnak ez a nyilatkozata se tudta az ellenvéleményt meggyőzni. Jagasits megyefőnök ugyan elfogadja a kir. város álláspontját és elrendeli, sőt rendelkezéseit foganatosítja is, hogy a gazdasági (vagyoni) ügyek intézésére egy közösen működő szűkebb tanács (mai szóhasználat szerint képviselőtestület) alakíttassák; Víziváros közönsége azonban most is negatív álláspontján van. Ezért, mivel a megyefőnöktől már mit se várt, báró Geringer királyi helytartóhoz fordul az 1851. márc. 20-án kelt felterjesztésében és miután felemlíti azon panaszát, hogy a kir. város az egyesítés iránti munkálatokat előzetes megkérdezésük nélkül kezdte s kéri a helytartótól, hogy önállásukban való meghagyást felsőbb helyen eszközölje ki —, az egyesítés tárgyában kiadott rendeletnek azon érdekes értelmezését adja, hogy az tulajdonképen nem is rendeli el az egyesítést, hanem csak megengedi; ennélfogva elutasítandónak tartja a kir. város azon törekvését, hogy 5