Esztergom Évlapjai 1925

Értekezések - Dr. Sántha József: Esztergom városrészeinek egyesítése

64 Dr. Sántha József Az 1. és 2. pontban olyan tényeket állít Víziváros közönsége, melyet mi is szívesen elfogadnánk, ha volna elegendő alapunk reá. Azt mondja ugyanis, hogy azért nem kell neki az egyesítés, mert az azidő szerinti külön vált állapotokkal nagyon meg van elégedve s mert a jelenkori biztos sorsát egy bizonytalan s előtte ismeretlen jövendővel felcserélni nem tartja tanácsosnak. A 3. pontban aztán kifejti, miért tartja az egyesítés utáni jövőt bizonytalannak és kockázatosnak s hogy milyen okokból ragaszkodik az eddigi különálláshoz. „Miután — mondja a felterjesztés — az öszszecsatolást a kir. város hozta indítványba s annak felterjesztését felsőbb helyen a mi tudtunk és előértesítésünk nélkül valóban kérelmezte is, — és miután azt állítja, hogy az összekapcsolás által a mi sorsunk javulni fog, — miután továbbá azt igérte a kir. város, hogy minden jogait, ingatlan javait és közjövedelmeit is vélünk megosztani s még ezeken felül városunkban a kisebb királyi haszonvételeknek, melyek jelenleg az érseki uradalmat illetik, közös költségen való megtartását elősegíteni kívánja, — hogy végre a választás alá eső köztisztségekre és hivatalokra városunk kebeléből is népességének arányához képest alkalmaztatások fognak történni, — igen illendőnek és méltányosnak hisszük, hogy a kir. város állításához képest győzzön meg bennünket és számokkal tüntesse ki, hogy a csatlakozás esetére anyagi tekintetben mivel és mennyiben fog állapotunk javulni ; nemkülönben, hogy a kir. város a fentebb érdeklett és részünkre tett ajánlatairól, nehogy feledékenységbe menjenek, hiteles oklevéllel bennünket biztosítson." Ez tehát a bizonytalan jövő: a kir. város, melytől zokon veszik, hogy az egyesítést a községek előzetes megkérdezése nélkül kezdeményezte, csak ígér mindent, de nem ad elegendő bizonyságot arra, hogy mindazt be is fogja váltani. Ezzel szemben áll a jelen, amelynek vannak olyan kiváltságai, melyeket nem szívesen adnának fel. így: kis város lévén, kevés az adminisztráció kiadása, úgy, hogy költségvetése teljesen mentes az adósságtól; tisztviselői a közönséggel közvetlenül érintkeznek s igy ügyeiket gyorsan és utánjárás nélkül el bírják intézni; borbehozatali illeték nincs s azt vagyonuk gyarapítására szabadon gyakorolhatják ; statutumuk van, mely a tulajdonukat képező szigetnek idegenek részére való eladását tiltja, úgy, hogy az idegen kézre nem kerülhet, amellett őszi legeltetésre kiválóan alkalmas ; kis beltelkeik lévén, lovas katonaság beszállásolásától mentesek ; az országút — noha azt kir. város már több ízben át akarta helyeztetni — a kereskedelmre jótékonyan hat s a pénz, valamint az árúforgalmat növeli. Ha már most az egyesítés bekövetkezik, ezek a polgárság anyagi helyzetét nagyban érintő körülmények mind veszélyeztetve vannak s igy az egyesítés ellen fel kell emelniök tiltakozó szavukat. Igaz ugyan, hogy mindezen aggodalmakat a jövő megcáfolta, mindazáltal a megyefőnök nyilatkozatot kíván a várostól az érdekelt községek kifogásaira nézve. A kir. város az 1850. október hó 17,-i közgyűlésen foglalkozik az üggyel. Mindenek előtt visszautasítja a burkolt gyanúsítást, mintha tett Ígéreteit megtartani nem kívánná ; ez a gyanúsítás sértő, de a benne rejlő illetlenség az azt szerkesztőre es-