Esztergom Évlapjai 1925

Értekezések - Karcsay Miklós: Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyesített vármegyék az 1924. évben

48 Dr. Karcsay Miklós évi XXXV. tc-et, mely a csonka vármegyei törvényhatóságoknak egymással, illetőleg egy szomszédos vármegyei törvényhatósággal közigazgatásilag ideiglenes egyesítését elrendelte és Komárom szab. kir. város önálló törvényhatósági jellegét megszüntette, azt mint rendezett tanácsú várost bekebelezve Komárom vármegyébe. Ezen tc. értelmében Komárom vármegye magyar fenhatóság alatt maradt része, a rendezett tanácsú városként bekebelezett Komárom szab. kir. várossal együtt, Esztergom vármegye magyar fenhatóság alatt maradt részével Esztergom székhellyel „Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék" elnevezéssel egyesíttetett. A tc. kiemeli, hogy az egyesítés a vármegyék külön törvényhatósági jellegét nem szünteti meg, csak azok közigazgatására terjed ki és ideiglenes jellegű intézkedés a vármegyei törvényhatóságok területi beosztásának általános rendezéséig. * * * Minthogy az 1923-ban végrehajtott egyesítés mindkét vármegye történetében nagyjelentőségű fordulópontot képez és azzal ezen vármegyék történetének egy egészen új fejezete nyílott meg, ha ezen vármegyék 1924- évi történetével kívánunk foglalkozni, figyelmünket első sorban az egyesítéssel kapcsolatos kérdésekre kell fordítanunk. Bővebben kell tehát foglalkoznunk ezen kérdés előzményeivel is. A csonka vármegyékbe már az 1922. év nyarán különböző oldalról hirek szivárogtak ki, hogy a belügyi kormányzat tervbe vette a csonka vármegyék egyesítését. Az akkori hirek szerint Komárom vármegyének Győr vármegyével való egyesítésének terve állott előtérben. A vármegye különállása megszüntetésének terve ellen a vármegye intéző körei és közönsége, úgyszólván, kivétel nélkül az első pillanattól kezdve a leghatározottabban állást foglaltak. Belekapcsolódott a kérdésbe, hogy a vármegyei központi hivatalok csak nagyon szűkösen és igy is csak ideiglenesen voltak elhelyezve, megfelelő tisztviselői lakások nem állottak rendelkezésre. Tehát a központi hivatalok és tisztviselők végleges elhelyezésének kérdése hova-tovább megoldandó volt. A tatai járás közönségének egy része és főleg a tataiak és tóvárosiak a vármegye székhelyét Tatára kívánták áthelyezni, és ezt az eszmét már korábban is felszínre vetették, igyekezvén a tervnek hiveket szerezni. A vármegye közönségének nagyobb része és intéző körei ezt a tervet nem pártolták nemcsak azért, mert az elhelyezés kérdése Tatán is csak külön építkezéssel lett volna megoldható, hanem főleg azért, mert nem akarták a különben is óriási nehézségekkel küzdő régi székvárost, a csonka Komáromot még jobban meggyöngíteni. A vármegye különállásának megszüntetéséről szóló első hirek hallatára önként felvetődött tehát a terv, hogy a vármegye építsen magának saját erejéből egy ideiglenes székházat, ezáltal egy befejezett tényt teremtve és megszüntetve az egyesítés szükségességének indokául leginkább felhasználható azon hiányt, hogy a vármegye központi hivatalainak elhelyezésére megfelelő helyiségekkel nem rendelkezik. A vármegye közönsége 1922. évi szeptember 18-ára egybehívott rendkívüli közgyűlésében foglalkozott a kérdéssel. A közgyűlés nagy