Esztergom Évlapjai 1925

Értekezések - Karcsay Miklós: Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyesített vármegyék az 1924. évben

Komárom és Esztergom közig, egyelőre egyesített vérmegyék az 1924. évben. 47 azelőtt Szőny községhez tartozó Kisszőnnyel együtt, mintegy 9000— 10.000 lélekre tehető.*) Esztergom vármegye a cseh megszállás következtében szintén elvesztette dunáninneni összes területeit, vagyis az egész párkányi járást. Magyar fenhatóság alatt megmaradt tehát a vármegye 2 járásából és rendezett tanácsú városából 1 járás és 1 rendezett tanácsú város, 48 községéből 23 község, 1077 • km-nyi területéből 532 • km. és a megszállás idején pontosan meg nem határozható számú lakosságából (az 1900. évi népszámláláskor, Esztergom várost bele nem szá" mítva, 87.651 lélekszámot tett ki) 39675 lélek, amihez hozzászámítandó Esztergom szab. kir. városnak 19.268 lélekszámot kitevő lakossága. Megmaradt azonban a vármegye birtokában az Esztergomban lévő székháza. Komárom vármegye magyar fenhatósága alatt maradt részének igazgatása akként szerveztetett, hogy Komárom jobbparti részében a csehek által elűzött alispán vezetése alatt egy alispáni kirendeltség szerveztetett, melynek tisztviselői kara legnagyobb részben a megszállott területről átjött régi tisztviselők közül rekrutálódott s mely a méntelep-kaszárnya épületének földszinti helyiségében nyert ideiglenes elhelyezést. Komárom szab. kir. város magyar fenhatóság alatt maradt része, a balparti megszállott rész jogutódjaként, mint önálló törvényhatóság folytatta működését. A törvényhatósági bizottság összeállítása egy az akkori kormánybiztos által kiadott rendelet alapján eszközölt választás útján történt. Esztergom vármegye törvényhatósága a megmaradt részekben akadálytalanul folytatta működését. A trianoni békeszerződés felvetette a kérdést, mi történjék a csonka vármegyékkel. E tekintetben két felfogás alakult ki. Az egyik szerint a területének egyharmadára csonkított, gazdaságilag tönkretett országnak első feladata a takarékosság elvét minden kérdésben és az államháztartás és igazgatás egész vonalán, minden más tekintet félretételével, érvényre juttatni. Tehát a csonkavármegyék egyesítendők, illetve valamely szomszédos vármegyéhez csatolandók, miután fentartásuk az államháztartásra és az adózó közönségre súlyos terheket ró. A másik felfogás szerint — és ezt a felfogást vallották úgyszólván kivétel nélkül az összes vármegyei törvényhatóságok, tehát azok is, amelyek közvetlenül érdekelve nem voltak — a csonka vármegyék még bizonyos anyagi áldozatok árán is feltétlenül fentartandók, mert önállóságuk megszüntetésével maga a magyar állam segédkeznék azoknak, a lelkek mélyén most is élő kapcsoknak a széjjeltépésén, melyek a megmaradt részeket a megszállott részekkel összefűzik, és maga a magyar állam oltaná be az ellenséges megszállás járma alatt sínylődő magyarság lelkébe a csüggedés és lemondás szellemét. Ezen felfogás szerint az ország területi integritásához fűződő érdekek pedig minden másnál előbbre valók. A kormánynál és a nemzetgyűlésen az előbbi felfogás győzött és a nemzetgyűlés 1923. évi szeptember havában meghozta az 1923. *) Pontos adatok hiányzanak.