Esztergom Évlapjai 1925

Értekezések - Dr. Walter Gyula, Palkovics László, dr. Sántha József: A főkáptalan, vármegye és város jubiláris hódolatai

38 A főképtalan, vármegye és város jubiláris hódolatai. 43 keserves könnycseppje s ökölre szorult kezünk ezer annyi titkos megrándulása kisérte. Amikor pedig megsemmisülésbe bukott az — Istennek hála — rövid életű vörös csillag, Eminenciád útja diadalút volt, fényesebb mint haj­dan a római hadvezérek triumphusa, mert szivünk szeretetéből, lelkünk hódolatá­ból s megszabadultságunk fenkölt érzéséből hintettünk tarka-himes virágesőt. Eminenciád élete és tevékenysége azonban nem merült ki csupán abban az áldozatos munkában, mely az Úr szolgáira nehezedik. Az ötvösmester, amikor valami kiválóan értékeset s művészit akar készíteni, nem elégszik meg azzal, hogy az arany nemes anyagának kiformálásába öntse minden te­hetségét, hanem előveszi a csillogó drágaköveket s e kettőből, az arany és a drágakő egymásba illesztéséből alkotja meg művét, hogy jókedve tel­jék abban mindazoknak, kiknek szeme rajta megpihen. Eminenciád élete is ilyen mestermű, melyben az egyházi pálya aranya a politikai élet gazdag sikereinek ékköveit övezi. Nekünk, esztergomiaknak, nem kell idegenbe mennünk, ha Eminenciád po­litikai működéséről akarunk megemlékezni; csak fel kell ütnünk a városi annalesek sárgulni kezdő lapjait, melyek a jobb s könnyebb idők annyi nemes törekvéséről, annyi alkotásáról és — hogy őszinték legyünk — any­nyi nagyszabású, de a körülmények kényszere folytán valóra nem válha­tott tervezésről adnak számot. De beszélnek ezek az évkönyvek arról a fi­gyelemről, mellyel Főmagasságod, mint a képviselőtestületnek mindenkor osz­tatlanul tisztelt tagja, a város ügyeinek intézését kisérte; azokról a bölcs s megalapozott hozzászólásokról, melyekkel a jó ügyet támogatásába vette s azokról az avatott véleménynyilvánításokról, melyekkel a közgyűlési ha­tározatok meghozatalában tevékeny részt vett. Ha pedig nem a városi vagy megyei képviselőtestület volt az a fórum, ahol valamely kérdés elintézés alá került, avagy előbb a társadalmi úton való előkészítés ügye merült fel, akkor az Esztergomi Kath. Körben, a Le­gényegyesületben — mely Főmagasságodban új életre keltőjét tiszteli, — a Keresztény Szociális Egyesületben, valamint a többi egyesületekben, nemkü­lönben sokszor a más világnézetet vallók népgyűlésein, — melyek végered­ményben midőn a közügyek intézésére állásfoglalásukkal hatással vannak, köz­vetve közéleti működést fejtenek ki, — adta meg Eminenciád az irányítást, melyet e magasztos és tiszta eszmék szemszögéből irányzott felfogása az ügy érdekében kívánatosnak tartott. Arról a működésről pedig, melyet mint országgyűlési képviselő, majd mint a főrendiház tagja az akkor még megtépázatlan tekintélyű parlamentárizmus, mint a XlX-ik század állambölcsészeti vívmánya megszentelt csarnokaiban folytatott, jelen hódoló emlékiratunkban még átfutva is nehéz megemlé­keznünk. Már maga az a körülmény, hogy a Bánffy-korszakban a választási hadjá­rat a választási szabadság jegyében a legkíméletlenebb és legerősebb harc­modort alkalmazta, csakhogy Főmagasságod a törvényhozók közül kiessék, a legfényesebb tanújele annak a megalkuvást nem tűrő, magyar gerincű maga­tartásnak, melyet a politikai életben tanúsított. A munkanélküliség, a balesetbiztosítás, gazdasági cseléd segélyezés, halott­égetés, az Egyház és papság érdekeinek védelme, nemkülönben a katholikus iskolaügy csak egy-két rögtönzötten kiragadott része azoknak a kérdéseknek, melyek elintézése körül a parlamentben, vagy azon kívül kifejtett állásfoglalásá­val Eminenciád az ellenfél meggyőzésének s a jobbvélemény kialakításának

Next

/
Thumbnails
Contents