Esztergom Évlapjai 1925

Értekezések - Dr. Lepold Antal: Cserneh János hercegprímás élete

y 20 Dr. Lepold Antal XV. Benedek megválasztása után a hercegprímás így üdvözölte az új pápát: Ecce, praedixi Vobis. Mire a pápa így válaszolt: Vere profeta es Tu. Azután az új pápa szeretetébe ajánlotta a magyar királyt és a magyar nemzetet. Amint a pápa a Szent Péter templomban adott első áldás után lakosztályába vonult, Gibbons bibornok után a magyar hercegprímást fogadta és megígérte, hogy a bíbornoki kalapot neki és Piffl bibornoknak még mostani római tartózkodásuk folyamán átadja. Búcsúkihallgatáskor a pápa megnyitotta szivét s már a béke lehetőségeiről beszélt. A hercegprímás Rómában felhasználta minden összeköttetését, hogy Olaszországnak harcba szállása ellenünk megakadályoztassák. Sajnos, a hangulat nem volt kedvező. Aggodalmak közt hagyta el Rómát a primás. Megszakítás nélkül dolgozott azután és tárgyalt a királlyal, a miniszterelnökkel, az oiasz, osztrák-magyar és német diplomatákkal az olasz és később a román háború veszedelmének elhárítása céljából. Sok külföldi jóakarónk a primás útján érintkezett a mértékadó körökkel. Tisza István mindvégig a legbizalmasabb viszonyban volt a prímással s nagyon értékelte bölcs tanácsait. Tisza többször hangoztatta, hogy amint Bethlen Gábor és Pázmány Péter vállvetve dolgoztak a magyar érdekért, úgy neki és a prímásnak is egyetértőleg kell működniök a legnagyobb megpróbáltatás idején. A két kiváló elme őszintén és önzetlenül szolgálta Magyarország javát a béke keresésében. Hogy sikert nem értek, annak oka rajtuk kivül maradt. Csernoch János jól ismerte Tisza István becsületes szándékait és páratlan tehetségét. Azért válságos órákban kitartott mellette. 1916-ban a koronázás előtt határozott fellépéssel meghiúsította a kísérletet, amely Tisza megbuktatását célozta. Mikor Tisza lemondott, 1917 június 11-én megható és történelmi jelentőségű levelet írt a prímásnak, amelyben világosan rámutatott a kezdődő bomlásra és abból várható katasztrófánkra. A küzdésről nem mondott le s még bízik a javulásban, ha illetékes helyen belátják az erélyes és következetes cselekvés szükségességét. A Tisza-kormány idején a prímásnak legtöbb hivatalos érintkezése volt Jankovich Béla kultuszminiszterrel. Jankovich eleinte nem örvendett nagy népszerűségnek katholikus körökben. Azonban minisztersége alatt mindinkább növekedő jóindulattal kezelte a katholikus ügyeket. Tapasztalatból megtanulta a kath. egyházat szeretni, amit nyíltan ki is fejezett a hercegprímás előtt, akivel mindvégig a legideálisabb barátságot ápolta.