Esztergom Évlapjai 1925

Értekezések - Dr. Lepold Antal: Cserneh János hercegprímás élete

Csernoch János hercegprímás élete. 21 Ferenc József királyt mély fájdalommal siratta a primás. Róla megható nekrológot írt latin és magyar nyelven. A temetésen megindultan vett részt. IV. Károly királyt még trónörökös korában 1915 aug. 11-én ismerte meg, amikor fenséges nejével látogatást tett Esztergomban. Tisza István indítványozta az esztergomi kirándulást a trónörökös párnak. A trónörökös eleven, nyilt föllépése, mélységes vallásossága a legjobb benyomást keltette. Trónralépte után a primás még a koronázás előtt megjelent Bécsben, ahol a koronázást beszélték meg s ahol a primás részéről a régi bevált emberek megtartásának kívánsága is elhangzott. A koronázás 1916 december 30-án a hercegprímás egyik legdicsőbb napja volt. Szent István koronáját IV. Károly király fejére és Zita királyné vállára tette s a királytól kivette az esküt. A fiatal király egyházi ügyekben készségesen meghallgatta a primás tanácsait. Politikai kérdésekben azonban az áramlat más volt. Sok oldalról igyekeztek a prímásra hatni, hogy befolyását érvényesítse, ami azonban nem igen történhetett meg. Az idők mindig súlyosabbak lettek. Igen nehéz volt az eligazodás. Esterházy Móric gróf rövid kormányzása után Wekerle Sándor kormánya következett. Wekerle bensőséges baráti viszonyban volt a prímással. Sűrűn meglátogatta és többször hoszszasan elbeszélgetett vele. Azonban a prímásnak nem igen volt alkalma politikai kérdésekben a fölfogását érvényesíteni. A látszat az volt, hogy Wekerle sem döntő tényező, mert bizonyos apáthiával beszélt. Kínos bizonytalanság és a tehetetlenség érzése ernyesztette az embereket. A tervszerűen működő akaratot nem lehetett felfödözni. A primás figyelmét nem kerülte el a szörnyű időben rejlő veszedelem s legalább saját illetékességének területén igyekezett a jövőre előkészülni. A katholikus autonómia tárgyában még egyszer alapos előterjesztést tett a Szentszéknek, ahonnan eléggé kimerítő választ is kapott. Ennek a válasznak a szem előtt tartásával készült azután az autonomia legutolsó tervezete már a Károlyi-kormány idején. IV. Károly békekisérleteiről s a további lépésekről a primás már csak a lapokból értesült. Kénytelen volt saját egyházi összeköttetései útján az ország érdekében megtenni azt, ami módjában volt. A szentatya utolsó békekisérlete alkalmával a primás Bécsben tárgyalt a pápának speciális követével és Czernin külügyminiszterrel. Sajnos, akkor meggyőződött, hogy az ellenséges hatalmak már föltétlen megadást követelnek s semmiféle békeajánlatra nem reflektálnak. Azért a legszomorúbb szívvel látta Károlyi és társainak azt a hangulatkeltését, hogy ők az entente-nál Magyarországra kedvező föltételeket tudnak kieszközölni. A primás igen jól tudta, hogy a hivatalos körök mindig becsületesen keresték a béke útját s hajlandók voltak a békéért nagy áldozatokat is hozni, de az egyoldalú elhatározás lehetetlenné vált s sikerre nem számíthatott.