Esztergom Évlapjai 1925

Értekezések - Dr. Lepold Antal: Cserneh János hercegprímás élete

10 Dr. Lepold Antal tünt Csernoch János ügyessége, széles tudása és ritka latin nyelvképessége : ezért mindjárt a vizsgálat után meghívta őt udvarába levéltárosnak és szertartásmesternek. 1880—1893-ig Csernoch János az esztergomi érseki irodában működött, még pedig 1880—1891-ig Simor János, 1891 — 1893-ig Vaszary Kolos szolgálatában. Amikor Simor udvarába került, Hornig Károly báró, Rajner Lajos és Maszlaghy Ferenc voltak az udvarban. Később még Séda Ernő, Koperniczky Ferenc, Fischer-Colbrie Ágoston, Machovich Gyula, Vargha Dezső, Haiczl Kálmán, Széchenyi Miklós gróf és Kohl Medárd dolgoztak vele együtt. Nagy munkabírásával, gyors felfogásával, taktikai ügyességével, simulékony modorával és derült kedélyével kiérdemelte főpásztorának teljes bizalmát. Gyorsan haladt a ranglétrán. 1882-ben szentszéki jegyző és pápai kamarás, majd érseki titkár, 1887-ben udvari káplán, 1889-ben irodaigazgató, !890-ben 37 éves korában esztergomi kanonok lett és címzetes apát. Simor primás e szavakkal adta tudomására a kanonoki kinevezést: „Kineveztelek kanonokká, nem mintha megérdemelted volna, hanem, hogy megérdemeljed." Az ősz főpásztor evvel is jelezni akarta, hogy Csernoch János további szolgálataira számít. S Csernoch minden tehetségével holtáig szolgálta a nagy prímást. Az akkori kor minden nehéz egyházpolitikai kérdését ő dolgozta fel. Urának gondolatait a sajtóban is propagálta. Különösen a halottégetésről és az elkeresztelési vitáról írt hosszabb tanulmányokat. Az előbbi a könyvpiacon is megjelent. Sajtóközleményeit hivatalos állása miatt természetesen névtelenül jelentette meg Lonkay Antal „Magyar Állam"-ában és a bécsi Vaterlandban. Szapáry miniszterelnöksége idején az elkeresztelésről irt cikke óriási feltűnést keltett. Szapárynak elárulták a cikk szerzőjét. A miniszterelnök panaszt tett Simornál, aki tréfásan figyelmeztette Csernochot, hogy jellegzetes rossz írásával ne írjon, hanem máskor diktálja le valakinek a cikkeit. Simor halála mélyen megrendítette Csernoch Jánost. Mélységes kegyelettel csüngött emlékén. Nagyszabású egyéniségének varázsa alól nem tudott szabadulni a mai napig. Azért nehezen szokott az új viszonyokba. Vaszary hercegprímás kérésére még két és fél évig maradt ottani hivatalában. Az "egyházpolitikai harcok küszöbén terjedelmes memorandumot írt a püspöki kar számára, amely a kérdést teljesen felölelte. Magas tekintélyekkel szemben volt s a kényszerhelyzetben is csak a polgári szükségházasságot találta kisebb rossznak. 1893-ban elhagyta a primási udvart, rövid ideig a vízivárosi zárdával szemben álló kanonoki házban lakott, azután a székesegyházi plébániát vállalta el, amelyet 1908-ig töltötte be. A néppárt alapításának munkálataiban tevékeny részt vett. Ugy székesfehérvári, mint az Esterházy Miklós Móric pesti palotájában tar-