Esztergom Évlapjai 1925

Rövid közlemények - Krónikás: Szenttamás erőssége — Depedelen

104 Rövid közlemények. vei már az előhaladott senilitás bélyegeit viseli magán s teljes beomlása, ill. dolina stádiumba jutása csak rövid idő kérdése. A barlang fenekét — többé-kevésbé vastagon — mindenütt kitöltés borítja s bár az ásatás folyamán az előcsarnokban 2'5 m. mélyre is hatoltunk, a barlang fenekét még nem sikerült elérni. A próbaásatást az 1920. és 1921. nyarán a barlang hátsó részében hajtottuk végre, még pedig kb- 1 "25 m. mélységig. Az innen kikerült postglaciális állati maradványok jelenléte igazolta a területnek ásatásra alkalmas voltát, úgy hogy 1922 nyarán megkezdhettem már a rendszeres ásatást, melynek eddigi eredménye kb. 40 m

3 anyag kitakarítása után az, hogy a főtengely mentén két egymástól jól megkülönböztethető réteget sikerült feltárnom. Hosszadalmas volna, ha e helyen is újra*) foglalkoznék e rétegek keletkezési és települési viszonyaival, s azért csak annyit jegyzek meg róluk, hogy a felső kettő bőségesen tartalmazott állati maradványokat, nevezetesen a másodikból már típusosán postglaciális faunaelemek is kerültek elő, míg az alattuk lévő rétegek, bár ezek már a felső és közép pleistocaent képviselik, eddig még szerves maradványt nem eredményeztek. A prehistorikus ember nyomára, sajnos, mindeddig nem sikerült e barlangban ráakadnom, jóllehet a közeli bajóti barlangban állandóan ott tartózkodott; de hiszem, hogy — tekintve a Strázsabarlang orografiai és földrajzi helyzetét —, itt is biztosan fel lesz lelhető. Feltevésemben támogat az a körülmény is, hogy a közelben elegendő mennyiségű víz van, továbbá a barlangtól alig pár kilométernyire, a dorogi Nagy-Kősziklán szerszámkészítésre igen alkalmas tűzkő fordul elő, melyet a bajóti Jankovich-barlang solutréen embere is szerszámanyagul használt. Dr. Véghelyi Lajos. Szenttamás erőssége — 'Depedelen. A szenttamási kálváriához felvivő út elején, mindjárt a Batthyányutca 21. sz. ház pincéjének folytatásában, ámult nyári esőzések következtében a föld egy helyen alásülyedt. A tátongó üreg átmérője és mélysége mintegy 4—5 méter volt. A helyszínen megállapítottuk, hogy az üreg eredetileg mesterségesen készült és folytatással is birt a hegy belseje felé- Fenekén állítólag több emberi csont is volt. A beomlott földtömeg kiemelése igen költséges lett volna, az üreget betömték. A földalatti üreg keletkezését a törökök által létesített szenttamási erődítménnyel (castellum) hozhatjuk összefüggésbe, melyet Izsák esztergomi szandzsákbég és várparancsnok 1594-ben emeltetett ama hírre, hogy Mátyás főherceg Fülek és Nógrád várát elfoglalván, Esztergom ostromára készül. Az esztergomi síkságot uraló Szenttamás-hegy keleti részét bekerítették, az egész körül palánkot és árkokat húztak. Az erődítménybe helyezett török ágyúk a megérkezett keresztény csapatokat egy ideig tényleg távoltartották, de a többnyire földsáncokból álló erősség az ostromnak csak rövid ideig tudott ellenállani, azt a *) Az ásalás eddigi erdményeit a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Szakosztályának 1923. X. 27,-iki és 1924. XI. 29.-iki szakülésein ismertettem részletesen.