Esztergom Évlapjai 1925

Rövid közlemények - Dr. Véghelyi Lajos: A strázsahegyi barlang

103 Rövid közlemények. ben készült műemlékeink mind idegen mester művei. Ezidőbeli naturalisztikus szobrászat főként az építészet szolgálatában állott. Szent Tamás-hegy! Ormodról körültekintve, mint egy pompás tarka szőnyeg terül el alattad a város. Lent a mindannapiért törtető élet, itt fent a csend. Multak fátyolát, hogy ím fellebbentettem, iparkodtam csekély jelentőségűnek látszó voltodat méltó fokra emelni. Einczinger Ferenc. A sfrázsahegyi barlang. Mióta ember él a földön, a barlangok ismeretesek voltak előtte, de a történelmi idők folyamán, csak mint alkalmi menedékhelyeket kereste fel azokat, anélkül, hogy hosszabb ideig tartózkodott volna ott. A tudományos világ figyelme legelőször akkor fordult a barlangok felé, mikor az első belgiumi (Liege) és délfranciaországi (abbevillei terraszok) ősemberi leletek, — emberkézmegmunkálta kőeszközök alakjában, — előkerültek a mult század harmincas éveiben. E leleteket a tudomány eleinte kétkedéssel fogadta, de származásuk később tisztázódott s ez időtől fogva a barlangokat a történelemelőtti ember gyakran felkeresett tanyáinak ismerjük. Hazánkban főleg az 1891.-i miskolci paleolith lelet óta — Hermán Ottó fáradhatatlan buzgósága révén — vett a tudományos barlangkutatás nagyobb lendületet s azóta csaknem megszakítós nélkül folyik az ország egész területén, így Esztergom megyében is. Az itteni — 1914 év előtt — megejtett (bajóti és pilisszentléleki) barlangi ásatásokról a Barlangkutatás és a Földtani Közlöny hasábjain megjelent tudósítások számoltak be, míg a hozzánk legközelebb fekvő strázsahegyi barlangról ezúttal szándékozom néhány szóval megemlékezni. Az Oregstrázsahegynek a Táblahegy felé eső, erősen elkarsztosodott részén sziklaüregek fordulnak elő, köztük egy nagyobb is, melynek előrésze kéményekkel áttört, hátrafelé azonban barlangban folytatódik. Bár a barlangot — melyet 1923-ban „Strázsabárlang" néven vezettem be a hazai szakirodalomba — 1913 óta ismerem, tudományos feltárásához csak 1920-ban kezdhettem. A Strázsabarlang, mint fentebb említettem, az .,Öregstrázsahegy" DNy-i végét képező s a hegy tömegét alkotó dachsteini mész sasbérces vetődése által létrejött sziklacsoportjában, egymást metsző repedési vonalak mentén kiképződött korroziós üreg, mely tágas nyílással KDK-i irányban nyilik + (plus) 290 m. abs. magasságban. Keletkezését illetőleg — amennyiben jelenlegi állapotából következtethető — ez az üreg a korrozió és a laza részek leszakadása révén mindinkább bővült, mihez különálló üregek egybeolvadása is hozzájárult, míg végül az elvékonyodott tetőn keletkezett kémények végleg megadták arculatát. Mai állapotában folyóvíz nyoma a barlangban nem ismerhető fel s a repedések mentén beszivárgó viztől eltekintve teljesen száraz. Megfigyeléseim szerint e barlang magasan felette áll a környék erózióbázisának s igy mint szárazzá vált barlang, fejlődésében — habár csak rövidebb időre is — megakasztottnak tekinthető. Rövidebb időre — mondom —, mert előcsarnokának boltozata folyton nagyobbodó kéményei-