Esztergom 1945–1975 (Tanulmányok és bibliográfia Esztergom felszabadulás utáni történetéből)

III. A FELSZABADULT VÁROS GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÉNEK HÁROM ÉVTIZEDE (Gyarmati Lajos és Szoláry Imre) Gazdasági „örökségünk" (Gy. L.) - A város gazdasági-társadalmi arculata (Gy. L.)

rosba" más vidékek népességét; azóta viszont a saját ipari bázis igényel egyre több munkaerőt. (Sajnos, ezzel a nagyarányú létszámnövekedéssel nem minden területen tudott lépést tartani a város kommunális fejlődése, szolgáltató hálózatának kiépítése, közellátása, lakásépítkezések stb.) S míg az első évtizedben jelentős volt a városból kiingázók száma (a dorogi iparvidékre), ma viszont a naponta ideutazók száma a jelentősebb, (több mint 2 000 fő), jóval meghaladja a naponta kiutazók számát. Ezzel a lélekszámnövekedéssel Esztergom, Tatabánya és Oroszlány után, a megye harmadik, legnagyobb ütemben növekvő városa. Az erőteljesen fejlődő esztergomi iparnak egyre több munkáskézre volt és van szüksége. A munkaerő-szükséglet nagyobb ütemben nőtt, mint a város lakosságának lélekszáma — pedig az is jelentős volt, mint fentebb láttuk —, ezért is emelkedett a városba beingázók (naponta ideutazók) száma, továbbá pedig nőtt a keresők (a dolgozók) aránya az összlakosságon belül. Míg ez az arány 1949-ben 49,0 %, 1970-ben már 51,3 %, ma pedig az összlakosság majdnem 60 %-a a kereső. Gyorsan fejlődő szerszámgép- és műszeriparunk megoldotta az 1950-es években még problémát jelentő kérdést, a nők munkába állítását is. 1970-ben az aktív keresők 42,1 %-a női dolgozó Esztergomban s ezzel első helyen állunk Komárom megyében, mert a megyei átlag ekkor csak 37,9 %. Az utolsó 5 esztendőben mintegy 800 fővel nőtt városunkban az aktív keresők száma, s ezeknek döntő többsége nő; így a dolgozó nők aránya városunkban ma is jelentősen meghaladja az országos átlagot is. Fentiekből az is következik, hogy a dolgozó nők majdnem 70 %-a az iparban, azon belül is a műszeriparban helyezkedett el. Tovább elemezve a város gazdasági arculatának változását, nézzük meg, hogyan alakul az „aktív kereső" kategórián belül — amely 1974 végén mintegy 17 400 főt tesz ki — az iparban foglalkoztatottak, az ún. ipari keresők aránya. 1949-ben a városban az iparban 3 060 fő dolgozott (ideértve az építőipart is); ez az összes keresők 30,8 %-át tette ki. 1974-ben mintegy 10 250 fő ipari (és építőipari) dolgozót számlálhatunk (tehát az iparban dolgozók létszáma több mint a háromszorosára emelkedett); ez a szám az összes keresők 59,2 %-a. Az iparilag igen fejlett Komárom megyében ez az arány a megyei átlag közelében van, a városok között a harmadik helyet jelenti Esztergomnak, Oroszlány és Tatabánya után, 78