Esztergom 1945–1975 (Tanulmányok és bibliográfia Esztergom felszabadulás utáni történetéből)

III. A FELSZABADULT VÁROS GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÉNEK HÁROM ÉVTIZEDE (Gyarmati Lajos és Szoláry Imre) Gazdasági „örökségünk" (Gy. L.) - A város gazdasági-társadalmi arculata (Gy. L.)

ahol ez az arány valamivel 70 % fölött van. — Ennek megfelelően alakul a többi népgazdasági ágban dolgozók aránya. A mezőgazdasági keresők száma tovább csökkent s ma kb. 1/12-e az összkeresőkének. (Ez mintegy 1 500 főt jelent városunkban, akik a parkerdőgazdaságban, a mezőgazdasági és halászati szövetkezetekben dolgoznak.) Gazdasági fejlettségünk szintjének megfelelően alakul a kereskedelemben és a közlekedésben dolgozók százalékaránya is. Tallózhatnánk tovább a tények és százalékok birodalmában, vizsgálva és bizonyítva városunk gazdasági-társadalmi arculatának megváltozását, előrehaladását. A következő fejezetekben szó lesz úgyis a kommunális fejlődésről, a művelődésügyben bekövetkezett változásokról. Az eddigiekből levonhatjuk a következtetést; az egykor mezőgazdasági-kisipari város helyén 3 évtized alatt egyre modernebb, szocialista ipari város született és fejlődik. Befejezésül két idézetet citálnék, minden külön kommentár nélkül. Az egyik: „Hogyan látta a város gazdasági helyzetét Antony Béla polgármester, aki 1930. június 8-án első oldalas hatalmas cikkben számol be „Esztergom gazdasági életének jelenlegi helyzeté"-ről. Kiindulva annak részletes taglalásából, hogy a bankokban mennyi pénze van a betéttulajdonosoknak, s hogy mennyi jövedelmet jelentenek a más vidékről való diákok a tehetős koszt- és lakásadóknak, még egzisztáló kereskedőknek, stb., arra a következtetésre jut, hogy nincs is olyan nagy baj, mint ahogyan ellenséges elemek felfújják. Miként szól a munkanélküliségről? — „Legnagyobb meglepetésünkre azonban nyolcvan olyan szegény, aki előzőleg munkahiányról panaszkodott és akinek e munkák révén nyomorát némileg enyhíteni módjában állott volna, sem hóeltakarítást, sem rőzseszedést nem vállalt, élvén azzal a kifogással, hogy nincs megfelelő ruhája és lábbelije. Már pedig a munkához nem ruhára és lábbelire, hanem csak munkakészségre van szükség, s ha ez megvan, a hiányzó lábbelit a láb köré csavart rongyok is helyettesíthetik (mint azt annyiszor láttuk Budapesten), munkaruhának pedig igen jól megfelel az a ruha is, amelyben az utcán ténferegnek és koldulnak. . ." (Tóth István: Szemelvények 100 esztendő politikai történetéhez — megjelent a József A. Megyei Könyvtár Jubileumi Évkönyvében 1952—1961.) A másik: özvegy Papp Istvánné nyugdíjas tsz-tag írja az Életünk c. Tsz-Híradó 1972 áprilisi számában: „Megalakulása óta hűséges tagja vagyok az esztergomi tsz-nek, és nagy elis79