Esztergom 1945–1975 (Tanulmányok és bibliográfia Esztergom felszabadulás utáni történetéből)

III. A FELSZABADULT VÁROS GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÉNEK HÁROM ÉVTIZEDE (Gyarmati Lajos és Szoláry Imre) Gazdasági „örökségünk" (Gy. L.) - A szolgáltató iparok és a mezőgazdaság (Gy. L.)

gáltatásról lévén szó, említsük meg a megyei szintű Kristály Vendéglátóipari Vállalat és az 1972-ben — a dorogi élelmiszer kiskereskedelmi — és az esztergomi iparcikk kiskereskedelmi vállalatok fúziója révén — alakult UNIKER nagyon jelentős tevékenységét. Esztergom a felszabadulás előtt a kisiparosok városa volt. A több mint 1 000 fő kisiparos — mesterek, segédek — részben a gyáriparban helyezkedett el, részben a fent említett szövetkezetekbe tömörült. Jelenleg mintegy 200 magánkisiparos dolgozik városunkban, s ha munkájuk arányaiban nem is számottevő tényezője a város iparának, a lakosság jobb ellátása érdekében fontos szerepet töltenek be, kiegészítve az ipari szerkezetet számos hagyományos mesterség folytatásával. Az 1960-ban megalakult „Vak Bottyán" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet a szocialista nagyüzem útján indította el az esztergomi mezőgazdasági fejlődést is. A termelőszövetkezet előtt kettős feadat állt: a mezőgazdasági termelés növelésével együtt erősítse a szocialista nagyüzemi gazdaságot. A termelőszövetkezet meglehetősen nehéz feladatok előtt állt, mert elődei kedvezőtlen örökségét átvéve, egy rohamosan fejlődő ipari környezetben kellett fenti kettős feladatát megoldania. A „Vak Bottyán" Mg. Tsz. működésének egy évtizede alatt ért is el eredményeket, de átütő sikert produkálni nem tudott. Az okok objektív és szubjektív tényezőkre vezethetők vissza. Esztergom éghajlati és talaj adottságai viszonylag kedvezőek és megfelelő fajtakiválasztás mellett egyaránt alkalmasak növénytermelésre, szőlő- és gyümölcstermesztésre is. A termelőszövetkezet — gazdálkodásának első éveiben — megmaradt a hagyományos struktúra mellett: földterületének több mint a felén szántóföldi növénytermelést folytatott, elsősorban kalászosokat és takarmánynövényeket termelt. Állattenyésztésében a szarvasmarha, a sertés- és a juhtenyésztés dominált. Növénytermelésükben a termésátlagok emelkedtek ugyan, de nem megfelelő ütemben, és gyakoriak voltak a visszaesések. Ebben szerepet játszott a mostoha időjárás (aszály, árvíz, stb.) is, de vezetési és munkaszervezési hibák is. Előreléptek a növénytermelés gépesítésében (1970-ig 20 db traktort, 6 db vetőgépet és 2 db aratógépet vásároltak), a korszerű agrotechnika (műtrágya, növényvédelem) alkalmazása terén is, de mindez kevésnek bizonyult a kellő eredmények eléréséhez. Annak ellenére pl., hogy 1967-ben a 100 74