Esztergom 1945–1975 (Tanulmányok és bibliográfia Esztergom felszabadulás utáni történetéből)

I. A VÁROS FELSZABADULÁSA. A FELSZABADULT ESZTERGOM ELSŐ HÓNAPJAI (Dr. Csiffáry Nándor) - „Keletről jön a fény!"

demokratikus élet kibontakozásakor a negatív hatások, mint bárhol a megyében. Mivel a város az ország keleti felénél későbben szabadult fel, amikor ott erre az időre már kiformálódtak az új, demokratikus államiság szervezetei, a helyi népi szervek létrehozásánál itt figyelembe kellett volna venni a már kialakult helyes tapasztalatokat. A munka során a hibák — főként 1919-re emlékeztető hibák — élesebben mutatkoztak meg Esztergomban, mint általában másutt. Kedvezően, bátorítóan hatott a városra a dorogi szénmedence bányászainak közelsége (pozitív hatása), akik 1919 után illegális kommunista sejtek (Dorog, Sárisáp, Tokod stb.) vezetésével vívták harcukat, s már a felszabadulás előtti időszakban is jelentős forradalmi hagyományokkal rendelkeztek, 1945-től pedig szilárd bázisát alkották a legálissá vált Kommunista Pártnak. Az 1930-as évektől Martsa Alajos vezetésével Esztergomban is működött egy viszonylag kis számú illegális kommunista sejt, amely a város munkásmozgalmi szempontból nehéz, mostoha és veszélyes körülményei miatt — lévén a város lakóinak zöme nehezen szervezhető kispolgárok — széleskörű tömegbefolyásra nem tudott szert tenni. Az esztergomi sejt Orbán László körén keresztül Budapesttel is kapcsolatba került. A dorogi szénmedence illegális kommunistái közül Bauer János és Bottyán István tartottak kapcsolatot Martsa Alajos sejtjével. Kedvezőtlen hatású volt a demokratikus átalakulásra, hogy a felszabadulás előtt Esztergomnak igazi nagyüzemi munkássága nem volt, hiszen az akkor legnagyobb itteni üzemben, a Petz Iparművek R. T.-ben még háromszázan sem dolgoztak. Negatív hatással volt a város 1945 utáni fejlődésére az a körülmény is, hogy Esztergom hosszú évszázadok óta a katolikus egyház magyarországi központja. A társadalmi haladás szempontjából konzervatív, reakciós egyházi vezetés kezdettől fogva gyanakodva fogadta a számára nem kívánt változásokat. Az 1945-ös földosztást követően, amikor elvesztette nagy kiterjedésű földbirtokait, minden eszközzel fékezni akarta a népi demokratikus forradalom további fejlődését, kibontakozását. Ezt annál is könnyebben megtehette itt, mert a katolikus egyháznak igen nagy szava, súlya volt még kezdetben a városi, megyei közigazgatási apparátusban, arról nem beszélve, hogy sok esztergomi lakos közvetlenül, vagy közvetve még anyagi tekintetben is függött a papságtól. A felszabadulást követően sajnos nagyon hamar azonosult az ország közvéleményében 20