A Dobó Katalin Gimnázium 75 éves jubileumi évkönyve

hitt, történelmi légköréhez. A '8o-as évek közepén kezdődött az építkezés a Bánomi dűlőben. Hat újonnan készült iskolaépületet néztek meg vidéken és Budapesten, míg kialakult a modern, összkomfortos iskola elképzelése. 1989 nyarán történt meg az iskola felszereléseinek az átköltöztetése. Az iskola szellemiségének folytonossága szempontjából a legfontosabb a korábbi évtizedek érettségi tablóinak az átmentése volt. Karcsi bácsi fogékonynak mutatkozott a határon kívül rekedt magyarság problémái iránt. TeStvériskolai kapcsolatokat ápolt a párkányi, a zselizi gimnáziummal. Az egyik legszebb emléke az a sepsiszentgyörgyi iskolaavató, amin 1990ben vett részt, amikor a román állam visszaadta a Mikes Kelemen Gimnázium épületét, és a patinás erdélyi magyar oktatási intézmény újrakezdhette működését. A politikai szempontból is izgalmas korszak után még másfél évig igazgatta az iskolát. Falusi sihederből elsőgenerációs értelmiségivé vált igazgatónk ma is erősen kötődik a föld népéhez, dolgozószobájának polcain sorakoznak a magyar etnográfia alapművei, a szemléletét megalapozó szociográfiák: A tardi helyzet, A néma forradalom, A puszták népe, Viharsarok, Az Alföld parasztsága. Ezekből a művekből merítette az ihletet, amikor nyugdíjasként megírta szülőfalujának a monográfiáját, és négy kötetben összeállította a szuhogyi néprajzi tájszótárat. Utóbbi a Magyar Nyelvtudományi Társaság pályázatán megnyerte a Csűry Bálint Alapítvány első díját. Fentebb már említett emlékiratai is elkészültek. „MoSt éppen nincs mit csinálnom - mondja - Mindent megírtam, amit tudtam és akartam." Ismerve a szellemileg friss, még mindig fürge mozgású, jó egészségnek örvendő igazgatónk egyéniségét, talál ő majd magának valamit. Egy borsodi parasztgyerek nem fog ölbe tett kézzel üldögélni! Orbán Ferenc Mazurka Károly nyugdíjba vonulása után az addig igazgatóhelyettesként tevékenykedő Orbán Ferenc került az iskola élére. Alakját Kárpát Csabáné idézi meg: Megtisztelő, hogy én írhatok róla, és jóleső az emlékezés arra az emberre, aki hajdan egyetemi évfolyamtársam, majd több mint negyedszázadig kollégám és barátom volt. Orbán Ferenc Budapesten született 1940-ben; ő volt a legidősebb szülei 5 fia közül. Középiskolai tanulmányait a budapesti Kölcsey Gimnáziumban végezte, majd érettségi után két évig nyomdászkodott. 1965ben szerzett magyar-francia szakos tanári diplomát az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Az egyetem elvégzése után feleségével együtt az esztergomi Dobó Gimnázium tanára lett, a 80-as évektől volt igazgatóhelyettes, majd 1991-től 1992-ben tragikusan korán bekövetkezett haláláig igazgató. A tanári pálya számára nem kényszerű foglalkozás, hanem választott hivatás volt. Nemcsak az izgatta, hogyan lehet megtanítani egy idegen nyelvet, megismertetni egy írói pályát, értelmezni egy verset, hanem elsősorban az, hogyan lehet hatni a formálódó fiatal lelkekre. Szilárd, keresztény világképe pallérozott elmével társult, humán gondolkodással és széleskörű műveltséggel. Csodáltam, hogy benne minden a helyén volt. Minden, a világból érkező új jelzést el tudott helyezni a maga rendszerében, értékükön becsülte azokat, átszűrte igényes rostáján. Otthonról