A Dobó Katalin Gimnázium 75 éves jubileumi évkönyve

agrárértelmiség a kifejlesztett nagyüzemi termelési technikával és technológiával életképes termelési formációt alakított ki. Elfogadtam Erdei Ferenc véleményét: a magyar TSZ világérdekesség, mely a politikának, a tudománynak és a paraszti alko­tóerőnek az eredménye. Ugyanerről Németh László egy író-olvasó találkozón így nyilatkozott: „A magyar parasztság a neki idegen formációban is csodálatosan dol­gozik, alkotó fantáziával magára szabta az idegen formát, amely az alatta fész­kelődő, alakuló, fejlődő tartalom kiteljesedése után, háztáji, melléküzemág, nem is az eredetire, hanem már csak önmagára hasonlít." Akkor fogadtam el ésszel a régi paraszti világ átalakulásának szükségességét, amikor láttam, hogy az otthoni­ak is Erdei Ferencet és Németh Lászlót igazolták. A gyenge hozamú földeken is jól jövedelmező közös gazdaságot teremtettek. Az önellátó gazdálkodás romjain jól gazdálkodó, virágzó gazdaságot alkottak iszonyatos erőfeszítéssel és a vályogfa­lú, egészségtelen, komfort nélküli falu mellett vagy helyett, a TSZ-ben és az iparban megkeresett fizetésükből addig elképzelhetetlen, emberhez méltó körülményeket alakítottak ki maguknak. Olyat, amilyenről korábban nem is álmodhattak. Parasz­ti nézőpontból tekintettem a világra!" - nyomatékosítja az akkor újra elvtárssá vált igazgató úr a politikai lépéseit egész életében meghatározó plebejus szemszöget. Párttagság nélkül biztos nem őt szemelik ki a gimnázium igazgatói posztjára, no meg a szerencse is kellett hozzá: a megye patronáltjaiból lett elege a bizottsági ülé­sen felszólaló LABOR MIM (Műszeripari Művek esztergomi gyára) vezérigazgatójá­nak, és ő javasolta a szorgalmas és munkáját jól végző kollégium-igazgatót. így kez­dődött el a Mazurka-korszak a Dobóban 1968. december í-jén. A zűrzavaros történelmi szituációk korábban nem tették lehetővé, hogy egy-egy igazgató hosszabb időt eltöltsön székében. Fogalmazhatunk megint úgy, hogy sze­rencsések voltak a politikai feltételek. A 60-as évektől a Kádár-korszak konszoli­dált időszaka kezdődött össztársadalminak feltüntetett konszenzussal, ami kétség­kívül gazdasági fejlődéssel párosult. Nyugodtabb körülmények között dolgozhat­tak az iskolák, a rákosiáta idők militarizmusa, túlpolitizáltsága enyhült, a pedagó­gusok jobban koncentrálhattak munkájukra. Talán ezért nem túlzás ezt az idősza­kot a Dobó egyik fénykorának tekinteni. A szívós, kiegyensúlyozott munkának volt gyümölcse az a sok szép eredmény, amit akkoriban elkönyvelhettünk. A kiemel­kedő teljesítmények nem születhettek volna meg egy rossz hangulatú, túlzottan pedáns, a tehetségeket kibontakozni nem engedő környezetben. Ennek az oktató­nevelő munkának jó kovásza volt Mazurka Károly. A Dobó tantestülete jó felkészültségű, munkájukat becsületesen végző pedagógu­sokból állt. Mint az sokszor előfordul, a kívülről érkezett új ember a szükségesnek tartott változtatásokat gyorsan és radikálisan végrehajtja: Karcsi bácsi összefogta beosztottjait, órákat látogatott, a tanórán kívüli foglalkozásokat szigorúan ellen­őrizte. (Személyes emlékem ebből az időszakból: énekeltem abban az iskolai ének­karban, amely Reményi Károly karvezető irányításával kovácsolódott jó együttessé. A Károlyok jól megérthették egymátt, mert a reggeli próbák elmulasztása súlyos szank­ciókat vont maga után: az első óra elején betoppant az osztályba a karvezető Károly, elnézést kért az éppen tanító tanártól, és elvette a későn ébredő kóruüagok ellenőrző­jét, vagy egyenesen a direktor Károlyhoz irányította a lógósokat raportra.) Gimnáziumi vezetőként utolsó nagy feladata az új iskolaépület elfogadtatása volt a tanári karral. Nem ment könnyen, sokan ragaszkodtak a Kis Duna partjának meg-

Next

/
Thumbnails
Contents