A Dobó Katalin Gimnázium 75 éves jubileumi évkönyve

A Borsod megyei Szuhogyon születik parasztcsaládban, bár a családfő már bányamunkás. Öten voltak testvérek, de csak négyen érik meg a felnőttkort. Az eleven, érdeklődő, jól tanuló fiatalember húszévesen, 1951-ben szerzett szakérettségije után lesz a szegedi egyetem magyar szakos hallgatója. Szívesen emlékezik egyetemi éveire, Szegeden a legsötétebb Rákosi-korban is színes diákélet folyt. Tájnyelvi kiejtésére felfigyelnek a nyelvész tanárok, hívják, és ő bedolgozza magát a nyelvészeti tanszékre. Származása folytán hevesen érdeklődik a parasztság sorsa iránt. A népiesekkel 47-ben találkozik, megragadják a parasztság felemelésének, polgárosításának szép eszményei, utána igézetükben gondolkodik, a népnyomorító bolsevizmussal ezért kerül szembe. („Persze, párttag voltam, a szakérettségivel együtt adták a párttagságit, vállaltam, merte volna azt valaki abban az időben visszautasítani!") Egyetemistaként kerül kapcsolatba a népi mozgalom egyik tagjával, Féja Gézával, aki ekkor Békéscsabán könyvtáros, büszke arra, hogy később öreg barátjaként tisztelhette az írót. Érdekli a néprajz, bújja a falu népével foglalkozó szakirodalmat és konstatálja, hogy a parasztság helyzete reménytelen. Egy éve tanít az ózdi gimnáziumban, amikor kitör az '56-os forradalom. Aktív az október végi napokban, először a pedagógus munkástanács, majd az ózdi nagyüzemi munkástanács tagja lesz. Tagtársaival járja a vidéket, agitál a régi vezetők leváltásáért, ahol szükséges, nyugtatja a kedélyeket. („Szocializmust akartunk és függetlenséget!") „Bűneit" fizikai bántalmazások kíséretében olvassák fejére, és népgazdasági érdekre hivatkozva általános iskolába helyezik '57-ben. („Ott az lett a főnököm, akit '56-ban én váltattam le!" - fűzi hozzá némi kesernyés kajánsággal.) Elviselhetetlen lett szűkebb hazájában a légkör, munkakönyvét önkényesen kivette, de a kor rendeletei szerint csak bányánál helyezkedhetett el. fgy került ismeretség révén a számára idegen Tatabányára 1960-ban. („Október forgószele elsodort szülőfalumból s környékéről.") Bújtatott létszámban az ún. munkásellátáshoz osztják be, ahol a munkásszállók, üzemi konyhák ellenőreként dolgozott, részt vett a munkásszállók kulturális programjainak megszervezésében és lebonyolításában a tatabányai TIT segítségével. 1961-ben érkezik Esztergomba, a kenyérmezői Hellben lesz kollégiumi nevelőtanár, majd '67ig már a városban található középiskolai fiúkollégiumban dolgozik igazgatóként és újra a katedra mögé áll. A forradalomban viselt dolgai miatt rendőrségi megfigyelés alatt tartják 1965-ig. 1966-ban ismét egyezséget köt a politikával önszántából. „Hát, ez hogy lehet? Hogy állhattál be a sorba, miután '57-ben meghurcoltak és még kórházi kezelésre is szorultál?" - kérdezem álmélkodva. „Nézd, nehéz helyzetben voltam, - kezdi válaszát - a munkámat tisztességesen végeztem, ezért a szamárlétrán előre is jutottam. Közösségi munkámat is elismerte a város és a megye vezetősége. Az iskola pártszervezete, a város vezetősége nem tudván 56-os múltamról - többször javasolta, jelentkezzem a pártszervezetbe. Néha már azon gondolkoztam, hogy visszafogom magam, nehogy színt kelljen vallanom, mert féltem annak várható következményeitől. Tisztában voltam azzal, hogy tevékenységemmel a rendszert is szolgálom, nem csak a jövőmet alapozom. De egyre kevesebb berzenkedés nélkül tudtam ezt tenni, hiszen egyre több ponton tudtam kiegyezni a politikával. Oldódott bennem a parasztpolitikával szembeni ellenszenv: egyre inkább úgy láttam, hogy a szövetkezetek, bármilyen módon is szervezték meg azokat, életlehetőséget biztosítottak a parasztságnak. A kialakult