Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - IV. Közgazdasági állapotok
101 1683—1699-ig tartó török háború után alig kezd a szegény nép fellélegzeni, máris a még pusztitőbb erejű Rákóczy-féte felkelés (1703—1711) tartóztatja fel a nemzetet anyagi újjászületése nagy munkájában. Tehát átmeneti és békésebb időkre volt szükség, hogy a paraszt ismét jobban hozzászokjék a földmiveléshez. A földesurakra- is sok teher várt a hódoltsági viszonyok megszűntével. Ha igazolni tudták — visszanyerték ugyan jogos birtokaikat; de az ujszerzeményi bizottság által kivetett váltságösszeget (quota) kellett leíizetniök a hadiköltségek némi megtérítése fejében. A romjaikban fekvő majorságok felépítése, felszerelése is tömérdek befektetést vett igénybe. Ily tőke hiányában a kisebb-nagyobb birtokosok főleg a marhatenyésztésre fektették gazdálkodásuk súlypontját. Bízvást elmondhatjuk tehát, hogy a gazdasági téren való rendezkedés évtizedek munkáját vette igénybe. A gyéren lakott vagy elpusztult falvakat is csak lassankint sikerül betelepiteniök; engedményekkel édesgetik a letelepülőket és kölcsönös egyezkedés alapján állapítják meg a földesúr iránt tartozó szolgalmakat. Az adóalapul szolgáló őstermelési viszonyok és. lábas jószág összehasonlitó kimutatásával már föntebb foglalkoztunk. Az 1696. évi 1) adóalapul szolgáló összeírást a jobbágyok és zselléreknek megyeszerte összesen 369 három nyomású (calcatura) földje — a kir. város határát és az egyelőre tehermentes uj telepedéseket ide nem értve — egy vetésre 4547 lj i mérős vetőföldnek vetetett föl; a harmadik nyomás leszámításával tehát alig több 3031 1/ 4 mérős földnél. 2) Tehát a földek három részre osztása, hogy t. i. a tavaszi s őszi vetés s az ugar egymást felváltották vagyis a három forgási rendszer máiszokásban volt. A trágyázás csekély s jobbadán csak egyszer szántottak. Az aratást és nyomtatást részben a felvidékről aláköltöző tótok és zsellérek segélyével végezték. 1700-ban a vármegye árszabálya szerint az ily aratók bére: a maga kenyerén élő kaszás 35, a gazda kenyerén élő 20 dénárt kap; arató legénynek 25, asszonynak 15, kévekötözőnek pedig 25 dénár jár. 8) A részért arató 1701-ben a jó búzából a tizedet kapta, rosszabb után pedig többet. A gabonát földesúr és jobbágy egyaránt vermekben tartotta. Veszély idejében ezeket úgy el tudták takarni, hogy az ellenség sokszor csak nehezen szedhette fel azokat. A vetés rendes tárgyai: buza, árpa, zab, tönköly és köles. Rozsot nem említenek adataink. A kereskedelmi növények közöl a len és kender rendes mivelési tárgy; valószínű, a hogy mint a káposztát, úgy a sáfránt, kukoriczát, burgonyát, dinnyét, dohányt a kertekben termesztették. A dohány legalább mint kereskedelmi czikk ez idő szerint már erősen szerepel Esztergomban is. Nálunk a dohánytermelés teljesen szabad volt. A dohány-egyedáruságot (abaldo) III. Károly sikertelenül igyekezett Magyarországra is kiterjeszteni. 4) A törökök által ') V. ö. szerzőtől: Néhány lap Esztergom város és megye múltjából. 46—50 1. ' 2) Ez alapon a porták számát is csak 4, '/ í 6, Voi> '/iü részben állapítják meg. 3) Esztergomm. ltár. Prot. 1696—1702 p. 84. 4) V. ö. Horváth M. kisebb'munkái. 3. köt. 178.1.1868. kiad.
