Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - IV. Közgazdasági állapotok

102 űzött rizstermeléssel (a Szamárhegyen túl) felhagynak; legalább semmi nyoma többé s csak az elnevezés (rizs-földek) őrzi e mivelési ág emlékét. Sajnos, de semmi adalékunk sincs, mely a kertészet iránt kiváló érzékkel biró egykori érsekek') kertjeinek, gyümölcsfái- és növény világának XVII. századbeli maradványairól szólna. Pedig kétségtelen, hogy e tekintetben Esztergom s általán az érseki birtokok magas fokon állottak; mert csak magában Esztergomban is több kertészt tartottak. A szőlőn, az, alma, körte és szilva közönséges fajain kivül nemesebb fajokat is termeltek. Pl. Verancsics érseknek is még pompás gyümölcsösei voltak a XVI. század második felében, főleg N.-Ölveden. Miksa király az érsekhez irt levelében a nagy vörös „ewregh zemew fekethe cheresnye vagy Ewlywedy fekete cheresnye" és a nagy, úgynevezett duránci zöld szinü „kathalan zylwa", végre a tojás nagyságú fehér és fekete „Lóo zylwa" fajokból kér csemetéket, mert Bécsben sem volt ilyes kapható.

2) A XVII. században (Lippay, Szelepchényi) is az érsekek pozsonyi kertjükben több rendbeli idegen növényfajt honosítottak meg, honnét lassankint országul elterjedtek. Az érseki gazdatiszteknek kiváló feladatuk volt — Pázmán utasitása szerint — a veteményes kerteket gondozni s a hol lehetett — sáfránt termelni. Az érsekek szigeti kertje 1683 óta a várparancsnokok birtokában volt; II. Rákóczy F. is az általa kinevezett várparancsnok haszonélvezetére engedi át a kerteket. Maga a kir. város is egyébiránt kertekkel volt körülvéve. * * * Mezőgazdasági viszonyaink Mária Terézia koráig meglehetősen kezdetleges és conservativ jellegűek. Az állam mitsem törődött a mezőgazdaság érdekeivel ; legelső erdőtörvényünk is csak Mária Terézia korából való. Pedig mégis az egész társadalom — mondhatni — a szegény jobbágy munkájából élt, ki nem sok hasznát látta verejtékes munkájának. Saját földjei mellett mivelte földesura földjét is; a nagyobb földbirtokosok pl. az érsek nagy terjedelmű birtokai tiszttartói kerületekre (praefectus) voltak osztva, s ezek ismét ispánságokra (officiolatus), melyekhez több falu is tartozott. Egy ily ispánság régente két részre osztva ismét két külön ispán kezelésére volt bizva. A XVII. században (1618) az esztergommegyei ispánságok az érsekújvári praefectus alá tartoztak ; ilyen volt a nagyölvedi, szölgyéni, kéméndi és farnadi ispánság, mely utóbbihoz tartozott pl. Farnad mezőváros, Muzsla, Buchu, Moch, Nyergesujfalu, Siktó (Süttő) és Macha falvak; továbbá Chem, Baiot, Marót, Petend, Hereg, Tardos, Kakath (Párkány), Bakalma, Buklo (Bikoly), Szt. Pál, Eörs és Jásd puszták. Esztergom visszafoglalásával azonban úgy az érsek, mint a káptalan ismét Esztergomot tette a körülte fekvő birtokainak kormányzati központjává s az érseki tiszttartó (világi nemes) és egy káptalani tag rendesen itt székelnek. *) Vitéz gyönyörű függő kertjei, Ipoly olasz mintájú kertészete, 2) Horváth M. Kisebb munkái 3. köt. 38. 1.