Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - IV. Közgazdasági állapotok

100 Faváltságul • fizetnek évi 4 frtot; a cursus 30 frt, a tized megváltása 24 frt; ügyészdij 2 frt. Ebszőny'. A seminarium birtoka. Saját szőlőhegye van. Bor- és gabona-tizedet ad. Évi censusa 8 frt; kősó fejében 2, ügyészdijul ugyanannyit fizet. Régebben a malom jövedelmének egy harmada a káptalant illette. Tokod. A seminarium birtoka. Saját határabeli szőlőhegye van. Bor- és gabonadézsmát ad. A malom jövedelmének egy negyedrészét tartozott beszolgáltatni ; de e malombér ujabban felemeltetett. Közös rétje, legelője és jó erdeje van. Egy egész telek 3 hold szántóföldből áll. Az évi census 73 frt; 3 kősót vagy 3 frtot és 4 frt ügyészdijat fizetnek. * Az úrbéri terhek szabályozása és arányosítása érdemében a káptalan utasítása szerént: 1) A praefectusnak össze kellett írnia a jobbágyok és telkek számát, valamint vagyoni állapotukat. A pusztán álló birtokok betelepítése is az ő gondja. 2) Gondoskodnia kellett, hogy a kápt. falvakban a káptalan borát mérjék s e jövedelmet a káptalannak be is szolgáltassa. Ha nincs borkészlete vagy a hol valamely okon nem lehet bort méretnie — ott a „száraz korcsma" czimén vegyen bizonyos illetéket. A hol pálinkát főznek, ott minden üst után 1 frt 50 drt vegyen meg. Továbbá más földesurak példájára a mészárszék után is vegyen valamelyes illetéket. 3) A káptalan erdőségeire kiváló gondot fordítson, hogy a jobbágyok ne irtsák s adják el a fát a káptalan kárával. Felhasználván a dunai könnyű szállítás lehetőségét — a szomszédos erdőségekben rendezze be az erdei iparüzemet s ez uton is igyekezzék gyarapítani a káptalan jövedelemforrásait. A jobbágyság úrbéri tartozásainak a régi alapokon való földesúri rendezése csak a mozgalmas Rákóczy-kor letűntével következett be, míg végre Mária Terézia 1765-ben az államhatalom nevében s a jobbágyság javára rendezi az úrbéri ügyeket. IV. A mezőgazdasági termelés csak a legszükségesebbre szorítkozott; mert kevés a munkáskéz s a jobbágyság baromállományában a háborús idők sok kárt okoztak. A török idők mostoha viszonyai között a jobbágy a földmivelés helyett inkább a könnyebben menthető lábas gazdasághoz szokott. Mert vetése, termése örökös veszélyben forgott a fel-alá járó hadak részéről. Az