Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - III. A megye és város adózási viszonyai s a jobbágyság helyzete

76 a maga pénzén szerzett vagy épített házát az elköltözési határidőig más jobbágynak eladhatta; mert különben a ház a földesúr birtokává lett. Az elköltöző jobbágy a tulajdonát képező földet, rétet és szőlőt, hacsak azt a földesúr becsű utján meg nem váltotta, továbbad is használhatta; csakhogy az utánuk járó kilenczedet, tizedet és a többi szolgalmakat tartozott teljesíteni. Szigorú büntetés várt úgy a jobbágy szabad költözését gátoló földesúrra, mint a szökevény módjára távozó jobbágyra vagy a szökött jobbágyot korábbi urának visszaadni nem akaró földesúrra. E szabad költözési jog is azonban jobbadán kétesértékü volt; mert az elköltözni akaró jobbágy mindig hátralékban volt. Legalább azt mondhatta a földesúr vagy tisztje, kikkel szemben a paraszt azon állítása, hogy mindent megadott, kevés bizonyító erővel bírt. Az volt legtöbbször egyedüli fegyvere a jobbágyságnak — ha valamely tűrhetetlen állapotot megakart szüntetni — hogy az egész falu elköltözésével fenyegetődzött. Nem csekély hátrány származott a jobbágyra abból is, hogy a különböző megyékben birtokos földesurak — egyik megyéből a másikba költöztették azokat, anélkül, hogy csak meg is kérdezték volna őket. E jog is szokszor csak kész büntetési eszközül szolgált a haragjában kíméletlen földesúr kezében. A jobbágy első sorban földesura hatósága alá tartozott. Az úgynevezett úriszéket vagy maga a földesúr vagy tisztje tartotta. Az úrbéri szabályok minden egyes jobbágy-községre megállapítják a kisebb-nagyobb kihágásokért járó bírságokat. Jobbágy a maga nevében nem perlekedhetett, tehát jogsérelem' esetében keresetet nem indíthatott más valaki ellen, csak földesura s ennek tisztjei; nemes ellen tanú nem lehetett s földesurával sem pereskedhetett. Esztergom-megyében az érseken és káptalanon kívül a Pálffy grófoknak és Nedeczky Sándornak (1712 óta) kardjoguk is volt, tehát halálra is ítélhették a jobbágyot; de még a gyilkosoknak is meg volt fellebbviteli joguk — az uri szék ítéletétől. Ha a jobbágyok valamely gazdatiszti területről a tiszttartóhoz fellebbezték viszályos és peres ügyeiket, ez jóravaló és törvényértő emberek közreműködésével megvizsgálta a fellebbezett ügyeket és kivétel nélkül mindenkinek egyformán tartozott igazságot szolgáltatni. Ha pedig valamely ügy a vármegyei törvényszék elé került, szükség esetében tanácsért az érseki ügyészhez kellett fordulnia. Jobbágy a maga nevében sohasem pereskedhetett, hanem földesura képviselte ügyét az idegenekkel szemben. Nem volt .szabad tűrnie, hogy valakit kelleténél nagyobb birsággal sújtsanak vagy más illetéktelen zsarolással terheljenek. Fel kellett ügyelnie, hogy a gazdagabb jobbágyok el ne nyomják a szegényebbeket; mert megszokott volt történni, hogy a gazdagabbak a meghívott bírákat megvesztegetik; ha ezt észreveszi, rögtön halassza el az ítéletmondást vagy gondoskodjék, hogy igazságos Ítéletet mondjanak a felek részére. A földesúri igazságszolgáltatás pl. az érseki birtokon következőleg volt szabályozva a XVII. században: az ispán a maga gazdatiszti területén köte-