Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - III. A megye és város adózási viszonyai s a jobbágyság helyzete
56 Az élelmi szállítások s ezzel a kat. éléstárak felállításának rendszere — legalább a kenyeret és abrakot illetőleg — a XVII. század második felében már rendezve volt a császári hadak körében s az élelmezés már rendszerezett ágát képezi a hadszervezetnek. A katonai élelmezés tekintetében átlag a nyári és téli időszak adott irányt. 1) Télen át (nov. 1. — apr. 30.) ágy, fűtés és világításon kivül naponkint 2 font kenyér, 1 font hus és 1 pint bor vagy 2 pint sör járt a katonák szállásadója részéről; ez volt az úgynevezett téli ember- vagyis szájadag (orális portio). Lóadag czimen minden lóra naponkint 6 font abrak, 8 font széna és hetenkint 40 font szalmát számítottak. A lovaktól azon hónapokban, melyekben zöld takarmányt kaphattak (füvelő táborok), megvonták az abrakot és sokszor a szénát is. A nyári időszakban a katona csak kenyeret kapott; ezt is a lehetőség szerint — a kat. éléstárakból. Többi élelemről (hus, ital stb.) a katonának magának kellett gondoskodni, vagy a mészárszék és markotányosok utján fedezte e részbeli szükségleteit. E czélból az 1697. évi élelmezési rendelet szerint — minden katona bizonyos havi átalányban részesült, olyformán, hogy a gyalogos közember 2 frt, a lovas ellenben 2 frt 30 krt kapott. Az élelmekkel való üzérkedést természetesen katonai ellenőrzés alatt állott. A tisztek és a prima planához tartozók (kapitánytól fölfelé vagyis a törzskar) 1697 óta pénzül kapták ki élelmezésüket és pedig átlag havi 4 frt 30 krba számítva egy szájadagot. Azelőtt egy-egy tiszt rangjának megfelelő számban (20-tól felfelé) kapta a száj- és lóadagokat, melyek fölösleges részét pénzül fizettette ki magának. Elpusztult vidékeken az összes élelmezési ellátás terhe a hadbiztosok vállain nyugodott, tehát vágómarháról is nekik kelle gondoskodniok; csakhogy a majdnem állandó pénzhiány miatt az ilyes természetű rendes ellátás is sokszor legyőzhetlen akadályokba ütközött; maguk a biztosok és szállítók lelkiismeretlensége és visszaélései is temérdek bajt okoztak. A katonatartás elviselhetlen terhei, a miattok sűrűen felhangzó panaszok következtében Esterházy nádor már 1686 szept. 15-én kelt emlékiratában borzasztónak rajzolja az ország állapotát. Nem hiszi, hogy a ker. országok közt csak egy is volna, melynek állapota Magyarország sanyarú sorsával csak össze is volna hasonlítható. Kéri tehát ő felségét mindenre a mi szent, hogy mentse meg ez országot e súlyos elnyomatás alól. 2) Minthogy kívánsága nem teljesült, a nádor ujabb felterjesztést tett, hogy a Magyarországban téli szállásokra beosztott katonaság dolgában teljesítsék legalább a méltányosság minimumát. E czélból 12 pontban foglalja össze a kívánalmakat; ezek szerint: 1) Tudni kell az ezredek számát, következésképen a portiók számát is. 2) Ne kívánjanak portiokat olyanok után, a kik már elhaltak. 3) A téli beszállásolás ne tartson tovább 6 hónapnál. 4) A katonák ') Kriegs-Archiv. Jahrg. 1885. 264 1. a) Memoriale Palatini Viennae 15 Sept. 1686. kismartoni főlevéltár L. Bubics Zs. Cornario Frigyes vei. követ jelentései 165 1.
