Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - III. A megye és város adózási viszonyai s a jobbágyság helyzete

57 ne a falukban, hanem városokban helyeztessenek el. 5) A megyék ne kényszeríttessenek másnak, mint a téli szállásokkal járó költségeknek fizetésére. 6) A katonákat ne helyezgessék át a nyomorult népnek elnyomásával. 7) Az ingyenes fuvarokra ne kényszerítsék a nyomorúságban sínylődő népet. 8) A rablások és egyéb kihágások tiltassanak meg szigorúan s az ebben vétkesek komolyan intessenek meg. 9) Pontosan határoztassék meg, mit kell természetben, mit pénzben adni. 10) Egyik ur alattvalói ne kényszeríttessenek fizetésre mások helyett. 11) A portiok az újonnan beosztott kapuk szerint fizettessenek. 12) Ha a tisztnek vagy katonának a maga ügyében kell utaznia, azt saját költségén tegye és ne zsarolja a szegény népet. A nádor ezen előterjesztését azonban még csak feleletre sem méltatták.

1) Esztergom-megye hatósága Schweidler főhadbiztos előtt az Esztergommegyében (5 faluban) elszállásolt dragonyos század kapitányával úgy a tényleges mint az üres (pl. egy káplárnak járt 4 portio, a tiszti rangban fölfelé az üres vagyis pénzül kivett portiok száma mind jobban növekszik) portiok kiszolgáltatását illetőleg 1697-re a következő egyességre lép: 1) Egy száj- és lóadag havonkint 6 frt, mely összeget a megye hajtja be és szolgáltatja át a kapitánynak vagy a biztosnak. 2) A ténylegesen szolgáló katonának be kell érnie a csász. élelmezési szabályzat (Regulamentum) által előirt kenyérrel és hússal. A lóadag szalma-, széna- és 3 eszterg. mérő abrakbői álljon, melyen túl semmi szin alatt sem szabad még valamit követelni. 3) Az üres és tényleges portiok kiszolgáltatása a vármegye által történt elhelyezés szerint eszközlendő; a tiszt és közember érje be szállásával s ne költözzék kénye-kedve szerint egyik faluból a másikba. 4) Ha mégis őrségre vagy máshová kell mennie hivatalból, ugy a napi portio fejében csak annak árát, azaz 4 garast kell fizetnie a paraszt gazdának; ettől azonban a kiszolgálás (ágy, világítás, fűtés) fejében vagy utravalóul mitsem szabad követelnie. 5) Érje be % gazda által is használt világító szerekkel, ne követeljen diszágyat s a gazdát ne merje házából kizaklatni. Az ebéden és vacsorán kivül misem jár a katonának ; ha pedig mégis kizsarolja pl. a reggelit stb., ez a kihágások közé fog számíttatni s nem szabad a parasztgazda jóakaratának betudni. Ha bajtársa vendégül megy a másikhoz, ennek ellátását pénzül kell megfizetniük. 6) Az elránduló katonának a gazda nem tartozik szekeret adni. 7) Nem kívánhatja egy font húsának négyféle alakban való elkészítését; hanem csak egy fogás alakjában, t. i. vagy sülve vagy főzve. 8) Vásárlási czélokra, egyik-másik faluba való küldözgetésre nem használhatja fel gazdája háznépét. A katonatartást olyképen szabályozták, hogy a vidéken elszállásolt katona csakis kenyeret kapjon szállásadójától; a többi élelmi illetékét pénzül kapja a hadi pénztárból — zsoldjával egyetemben. Tekintettel a katonaság túlköveteléseire és rendes ellátására — 1699. febr. 9-én a vármegye következőleg szabályozta az élelmiek árát: kilencz font ') U. o. 65 1. k