Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Harmadik fejezet. Függelék a lakossági és árviszonyok, továbbá a czéhek történetéhez - II.Függelék - A) A mester- máskép öreg-czéhek

,302 czéhtársaságba, tizenhat forintot. Egy év alatt megházasodni is köteles s azontúl a többi mesterekkel együtt közösen viselje a terheket s mindenhez a mesterek rendje szerint szabja magát. VII. Az uj mesternek mindaddig, mig a czéhnek tartozó fizetéseket egészen le nem teszi, nem szabad sem legényt, sem inast tartania, hanem csák a maga kezére munkálkodhatik. Ha pedig a czéhet minden tekintetben kielégíti, akkor fogadhat legényt és inast is. VIII. Ha valamely mester meghal, felesége mindaddig, mig férje nevét jámborul viseli, a mesterséget is folytathatja s legényt is tarthat; ha azonban más, nem csizmadiamesterhez megy nőül, akkor a czéhből kizárassék. IX. Ha valamely mesterember, kinek nincsen fia, mesterember leányát vagy özvegyét, vagy pedig valamely mesterember fia nem mesterember lányát veszi el, az a czéhnek járó fizetéseknek csak felét tartozik letenni. Ha pedig mesterember fia mesterember leányával vagy özvegyével lép házasságra és mester akar lenni, az a próbán (remekén) kivül egy aranyat és nyolcz forintot tartozik letenni. X. Egy mesternek sem szabad két legénynél és két inasnál többet tartani. Legény számára való hely .keresését a felügyelő (dékán) mester a legöregebb mesternél kezdje meg s igy haladjon tovább az ifjabb mesterek felé. Ha valamely mesterhez esetleg legény megy munkakeresés végett, akkor ezt a mester a czéh- vagy atyamesternek jelentse be; addig nem szabad neki munkát adnia. Ha pedig nem jelenti be s ugy ad neki munkát, büntetésül ötven pénzt fizet. A mely mester idegen helyről hozat legényt a maga költségén s ezt a czéh- vagy atyamesternek bejelenti, az olyan legénynek szabadon adhat munkát. XI. A mely inas négy évig szolgál, azt ura tartozik tisztességes ruhával ellátni ezen idő alatt; ha pedig ezen négy évet kitöltötte, akkor uj ruhát adjon neki. Ha az inas csak három évig szolgál, akkor mestere csak lábbelit tartozik neki adni. Az inas szegődtetésekor huszonöt pénzt tartozik a czéhnek letenni, fölszabadulásakor pedig egy tallért; ha tanulólevelet akar váltani, ennek lepecsételtetéséért szintén egy tallérral tartozik. XII. A mesterlegény felszabadulása után három évig vándorolni köteles mesterségének gyakorlásáért. A vándorlás után, ha akar, a czéhbe állhat. A legény pedig Szt. Mihály napjától húsvétig este gyertya mellett tartozik dolgozni, egészen kilencz óráig; ezután feküdjék le s reggel három órakar keljen fel. XIII. Mesterségének elvesztése alatt egy mesternek sem szabad legényének heti bérül harminczkét pénznél többet adni. Ha a legény munkájával mestere nem volna megelégedve, akkor az atya- és a dekán-mester tartozik az oly legényt érdeme szerint megalkudtatni urával. Vásárkor, sátorosünnep alkalmával és országgyűlés idején egy forint büntetés alatt sem a legénynek nem szabad elhagyni urát, sem a mesternek nem szabad elküldeni ok nélkül legényét. Ha á legény megengedett időben akar elmenni, ezt két héttel előbb jelentse be urának s azután elmehet akár más városba, akár helyben más műhelybe. XIV. Ki a czéhbe nincs beiratkozva, annak sem itt, sem a vármegyének más helységében nem szabad a csizmadiamesterséget űznie, mert a ki megteszi, attól a czéh illetékes birájának erejénél fogva mindazt, a mi a csizmadiamesterséghez tartozik, elszedheti. Ha pedig valamely kereskedő vagy más ember kész szattyánmunkát vagy más közönséges festett bőrből valót akár boltban, akár másutt, ámbár vásár idején is, máshová való czéhbeli mestereken kivül, árulna, ezen árukat szintén el szabad koboznia. Továbbá a varga-