Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Harmadik fejezet. Függelék a lakossági és árviszonyok, továbbá a czéhek történetéhez - II.Függelék - A) A mester- máskép öreg-czéhek

303 mestereknek csizmadiamesterséghez tartozó munkát nem szabad késziteniök, úgyszintén olyan eszközöket sem szabad tartaniok, a melyek a csizmadiamesterséghez valók. A ki ez ellen vét, azt birája illően büntesse meg. XV. Ha valamely mesternek elszökött inasát magánál tartja, az büntetésül négy forintot fizet s az inast is vissza kell bocsátania előbbi mesteréhez. Ha az inas, nem tudván elegendő okot felhozni, nem akarna visszamenni akkor őt egy mesternek sem szabad felfogadni, hanem a mesterségtől el kell tiltani. Ha valamely legényt lopáson kapnak, akkor a legények hármat-hármat üssenek rajta s azzal bocsássák el; ha pedig inas, akkor inastársaitól két-két ütleget kajon. XVI. A ki másnak legényét magához hitegeti, az büntetésül négy forintot fizet. Az olyan legényt pedig, ki mesterét elhagyja, az atyamester érdeme szerint büntesse meg. XVII. Ha valamely legény kontár vagy himpellér helyen tanult volna és itt tanulólevelet akarna szerezni, az, a kinél akar, egy évig szolgáljon ; ezután a czéhnek tegyen le három forintot s akkor megkapja a tanylólevelet. A mely inas pedig pénzért akar tanulni, az három évig szolgáljon s urának harmincz forintot adjon, felszabadulásakor pedig a czéhnek négy forintot. XVIII. Ha a czéhben a mesterek egymást tiszteletlen szókkal illetnék, azokat a czéhmester harminczkét pénzre büntetheti; ha pedig hajbakapnának vagy veszekedés támadna, akkor négy forint legyen a vétkes büntetése. Ha azomban valamelyik fél nincs megelégedve a czéhmester Ítéletével, akkor föllebbezhet a főczéhmesterhez, t. i. a kir. város bírájához vagy pedig az uraság tisztjéhez. XIX. Ha valamely mesterember, legén}' vagy inas a mestereket egybe akarja gyűjteni, ezért huszonöt pénzt tartozik a czéhnek adni. A ki a mesterek közöl meg nem jelenik s elmaradásának nem tudja okát adni, annak büntetése huszonöt pénz. Ha pedig valaki akkor nem jelenik meg, mikor a czéhmester táblát járat, ezért harminczkét pénzt fizet. XX. A czéhnek legyen tulajdon pecsétje, melyet őrizet végett a czéhládában tartsanak s melylyel semmiféle levelet sem szabad megpecsételni a mesterek tudtán kivül. Szabadvásár alkalmával jogában van a czéhnek mind a maga számára, mind pedig idegen mesterek számára helyet foglalni, a miért minden mester tizenhat pénzt tartozik a czéhnek adni. XXI. Ha valamelyik mester akár betegség, akár öregség miatt alkalmatlanná válnék sajátkezüleg dolgozni, gondjuk legyen a mestereknek, hogy az ne maradjon legény nélkül. XXII. Ha valamelyik mesternek felesége, gyermeke, legénye, inasa vagy akármely cselédje, ki az ő kenyerét eszi, meghal, a tábla-járatás után annak temetésére minden mester tartozik megjelenni ötven pénz büntetés alatt. A melyik mester olyan szegény, hogy halottját nem temetheti el, azt a czéh közös pénzéből temetik el. Ha valamelyik legény vagy inas megbetegszik, társai tartoznak őt meglátogatni és gyámolítani; néha-néha a czéh is segélyezi. XXIII. Hogy senki se tehesse azon kifogást, hogy a czéhszabályokat és törvényeket nem érti, a czéhmester minden kántorban gyűjtse egybe a mestereket s olvastassa el és magyaráztassa meg azokat. Ilyen gyűlések alkalmával a czéh tagjai tizenkét pénzt tartoznak letenni a czéh számára. Ha a czéhmester ezen kántorgyülések egybehivását ok nélkül elmulasztja, két forintot fizessen a czéh szükségletére. A czéhmester házához fegyverrel vagy akármilyen veszekedésre való jószággal nem szabad menni harminczkét pénz büntetés alatt.