Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Harmadik fejezet. Függelék a lakossági és árviszonyok, továbbá a czéhek történetéhez - II.Függelék - A) A mester- máskép öreg-czéhek

,280 kokkal illetne, a megbántott a gyűlésben tegyen panaszt, s a czéh az olyan szitkozódót vagy veszekedőt a dolog mivolta- és nagyságához képest büntesse meg; ezen büntetésből kapott összegnek fele a czéhé legyen a szükségletek fedezésére; a bántó ezenkívül még tartozik a megbántottól bocsánot is kérni. A mely mester az ő gazdáját azzal biztatja, hogy Szt. István napja körül megjelenik nála, de ezt nem teszi, hanem ismét más gazdát biztat, az olyan mestert azon évre Esztergom vármegyében levő összes malmokból ki kell tiltani. De megfordítva is, ha a gazda biztatja az ő mesterét, hogy Szt. István napja táján felkeresi őt, de ezt elmulasztja, az olyan gazda azon évben mester nélkül maradjon. X. Midőn valamely molnárlegény mesterével máshol dolgozik, heti bére ötven pénz legyen; ha pedig a malomban dolgozik, akkor étellel együtt huszonöt pénzt kapjon. Ha valamely malomházat esetleg le kell venni, ezért a mesterek egy tallért (3 frt) kapjanak, úgyszintén annak helyretételéért is. Valamely malomháznak a szárazra való kihengeritésénél tartoznak az ugyanazon Duna-ágon levő többi mesterek is segédkezni, s ezért a tölgyből való hajóháznál egy tallért, a fenyőből valónál pedig egy forintot kapjanak; ugyanezen hajóháznak a Dunára viteléért pedig ötven pénzt. Ha a völgyhajót is kihengerítik a szárazra, akkor ezért föltámasztásával együtt egy forintot kapnak akár tölgyből, akár fenyőből legyen, a bevetésiért pedig ötven pénzt. Egy kopott hajó körül munkálkodó öreg mesternek, a ki a munkát maga véghez tudja vinni, napi bére ötven pénz legyen becsületes étellel; ha pedig ifjabb mester találkozik, a ki maga elégséges annak megcsinálására, az — étellel együtt egy napra huszonöt pénzt kapjon. A malomban való gerendázásnál minden gerendely után huszonöt pénz jár, öreg gerendelytől pedig ötven pénz. Ezek után következnek a külső szerszámok. Ha valamely mester a külső vizikereket a maga fájából csinálja, annak jutalma minden kerítéstől egy-egy forint, ha pedig a gazda fájából készíti, akkor minden kerítéstől ötven-ötven pénz legyen becsületes étellel együtt. A többi tavaszszal előforduló külső s belső aprólékos munkáért, midőn a malmot felkészítik, a gazda a mesternek nem tartozik egyébbel, csak becsületes étellel. Ha valamely mester felső vagy alsó követ farag, akkor a gazda a mesternek tartozik adni felső kő faragásáért két forintot, az alsó kő faragásáért pedig egy forintot. A gazda fájából való új keréknek csinálásáért a mester minden singtől egy-egy tallért kapjon becsületes ételen kivül; ha pedig a maga fájából állítja össze, akkor egy-egy singért két forintot becsületes ételen kivül. XI. Ha valamely molnármester vidékről bejönne ezen helységbe s itt a nélkül, hogy a czéhnek bejelentené magát, nem lévén igazsága, titkon űzné az ő mesterségét, az olyan kontár mestert vagy legényt bárhol szabadon el lehet fogni, mindenét elvenni s illő büntetés végett a czéhnek átadni. A ki pedig az ilyen kontár mestert e vármegye területén belül biztatja, hogy ne féljen, csak dolgozzék szabadon, senki sem fogja bántani, azt a becsületes czéh szabadon megkeresheti mind földesura előtt, mind a nemes vármegye előtt; az ilyen kontár mestert a becsületes czéh 12 forintra büntetheti. Azonfölül pedig a hatóság ő Felsége parancsa szerint. XII. Egy molnármester se járjon üres kézzel, hanem jeléül, hogy molnármester, vagy zsindelyező szekerczét vagy mérő ölfát vigyen kezében; a ki ezt elmulasztja, minden esetben tizenkét pénzt fizet. Ünnepnapon mindazonáltal senki se hordozzon szekerczét, mert az nem illő, hanem mérőfát; a szekerczét köznapokon hordozza. Bármely mester egy nagy korongnak csinálásáért kapjon, ha a maga fájából készíti, három forintot, ha pedig az uraság fájából készíti, két forintot étellel együtt; egy kis korongnak készítéséért ötven pénzt;