Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Harmadik fejezet. Függelék a lakossági és árviszonyok, továbbá a czéhek történetéhez - II.Függelék - A) A mester- máskép öreg-czéhek

,279 miért, az ily mesterembert a becsületes czéh szabadon megbüntethet a föntebbi módon minden elnézés nélkül. VII. A mely mesterember lustálkodik, nem úgy őröl, mint szokás s a malmot rongálja, azt a czéhmester illően büntesse meg, s ha megérdemli, a malomból is tiltsa ki az ily kárttévő mestert s mást rendeljen helyébe. Ha valamely patakon levő mester felső követ farag, ezért becsületes étellel együtt egy tallért kap, az alsó kő faragásáért pedig étellel együtt egy forintot. Ha a vascsap a gerendelyből megindul, ezért a mester tizenkét pénzt fizet; ha a kőpad söpretlen, tizenkét pénzt; ha a malomház söpretlen, négy pénzt; ha a szekrény vagy a garat hullajt, tizenkét pénzt; ha pedig a hombár folyik, tizenkét pénzt; ha két vagy három lapoczkadeszka találkozik, büntetése ismét tizenkét pénz; ha a viselő szeg megindul, négy pénz, ha pedig nincs benne, tizenkét pénz; ha a korong nem jár vasszemben negyven pénz. A mester az őrletőt csak annyiról hívhatja magához, a mennyire pengőszekerczéjét elhajíthatja ; ha azonkívül cselekszik hatvankét pénzzel bűnhődik. Egy mester se tartson rossz követ — négy pénz — pataki molnár pedig két darab nyaktőkénél többet, tizenkét pénz büntetés alatt; a mely mesternek nincs jó lisztmérő lapoczkája vagy lisztsöprője, négy-négy pénzt fizet; ha a lépcsőn egy fog rossz, négy pénzt; ha a kő mellett rossz kérget tart, huszonnégy pénzt; ha az alsó kő mozog, szintén huszonnégy pénzt; ha rossz paroszkája vagy zsinege van, négy-négy pénzt; ha a malomfej előtt levő fogashíd rossz, negyven pénzt. Ha a mester a völgyhíd ajtójának küszöbén vagy favágó-tőke nélkül a völgyhídnak deszkáján fát vág vagy arra tüzes üszköt dob, és a vágás vagy égés a deszkán meglátszik, minden esetben tizenkét-tizenkét pénzt fizet. VIII. Ha valamely más vármegyéből való molnármester a czéhbe akar lépni, tartozik a czéhnek tizenkét forintot letenni; ha pedig ezen vármegyéből való, akkor hat forintot. De a becsületes czéhbe mindazonáltal oly föltétel mellett Írassék be, hogy ha a mester az őrletőt illetlen szóval illeti, annak büntetése egy forint legyen; egy pár kőföltételtől pedig nyolczvan pénz. Ha valamely mester valahová lyukat fúr és a fúrót a lyukban hagyja, négy pénzt, ha pedig eldobja, tizenkét pénzt fizet. Ugyanennyit fizet akkor is, ha munkaközben a bárdot nem az arra való fába, hanem azon fába vágja, melyet farag vagy ha a földre dobja; úgyszintén, ha zsindelyezés közben a szekerczéjét leejti, s más felveszi utánna. Ha a malomkő hadarban jár, ötven pénzre büntetődjék. Ha valamely mester mérő-fertályt, szapu-vékát vagy a miben a fertályt tartják, kármentőt, mely szapimak neveztetik, csinál, ezen fáradságáért annyi búzát kapjon, a mennyi azon szapu-vékába belefér. Minden mester tartozik készentartani mindig minden kerékhez száz-száz fogat és harmincz éket, mert különben hatvannégy pénzt fizet; tartozik továbbá minden kerékhez két korongot tartani, melyek közöl az egyik járjon, a másik pedig álljon készen; ha nem tesz így, minden korong után büntetésül huszonnégy pénzt fizet; továbbá minden mester tartozik még harminczkét lapoczkát tartani. A ki a patakmalmokban életlen csákánynyal vágja a követ, annak büntetése negyven pénz legyen. A mester, midőn a czéhbe beveszik, tartozik mesterebédet adni; hanem ad ebédet, akkor húsz forintot fizessen. Hogy valamely más vármegyéből való mester volt-e czéhbeli mester vagy nem, azt próbával kell bebizonyítania. Az olyan mester, a ki azelőtt más becsületes czéhbe adta magát, ezen czéhben mesterasztallal együtt tartozik tizennyolcz forintot letenni. Ha pedig valamely mester malmostul lejönne ezen czéhbe, akkor az negyven forintot fizet a becsületes czéhnek malmával együtt. IX. Ha valamely molnármester egy másikat illetlen szókkal vagy szít-