Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Harmadik fejezet. Függelék a lakossági és árviszonyok, továbbá a czéhek történetéhez - II.Függelék - A) A mester- máskép öreg-czéhek

,278 III. Ha valamely molnármester inast akar fogadni, ezt szokás szerint először a czéhmesternek jelentse be s vizsgálja, hogy a fiú, kit inasul akar fogadni, becsületes szülőktől való-e. Ha igen, akkor fölfogadhatja, s ekkor a fiú molnárinassá lesz s ezért hetvenöt pénzt tartozik a czéhnek letenni. Mint inas három évig köteles szolgálni, a negyedik évben pedig a tanuló- vagy szabaduló levélért, mert csak így kapja meg az igazságlevelet, hogy jámborul és teljesen kitöltötte inaséveit és mesterlegénynyé lett. Ezen igazságlevélért egy forintot tartozik a czéhnek letenni. Az így felszabadult legénynek ezután három évig még más városokba és helységekbe is kell vándorolnia tapasztalásszerzés végett. Ha a legény ezen vándorlás közben visszakívánkoznék a mi helységünkbe és be akarna állani a czéhbe, az mint felszabadult vétessék be s ha itt nőül venné valamely meghalt mesternek a feleségét, a ki a gazdaságot megtartotta, akkor igyekezzék a czéhnek kedvében járni, hogy az őt a vándorlás alól felmentse. A felszabadult legényt azonkívül még a molnári mesterség szerint meg kell keresztelni, azaz hogy megőröltessék a molnári mesterség szerint; ehhez keresztapát és anyát s papot tartozik választani, hogy, ha más helységbe akar menni, ezekre hivatkozva bebizonyíthassa, hogy meg van keresztelve, mert csak így adnak neki helyet. Ezért a megőrlött legény a becsületes czéhnek két forintot tartozik fizetni. IV. Ha valamely molnárinas inaséveit még be nem töltve, elszöknék, az, a ki őt kézrekeríti, tartozik a molnármesterek kívánságára a czéhnek átadni, bárkinél legyen is, hogy az inast, mint szökevényt igazságosan megbüntesse. Ha a beszegődött inasnak nem volna kedve a molnármesterséget tanulni, azt egy hónap múlva tartozik a czéhnek bejelenteni s gazdájának egy forintot letenni s azután elmehet. Ha az elszökött inast valamely molnármester nem akarja kiadni, akkor azon mester az inas kezeseit tizenkét forinttal tartozik kiváltani. Ő Felsége parancsolata szerint az ily inast az atyja vagy atyafiai sem tarthatják maguknál, s ha ezek nem akarnák kiadni, a becsületes czéhnek a kezességért tizenkét forintot tartoznak letenni. V. Ha valamely mester az inasával méltatlanul bánik és a mesterségben nem oktatja őt kellőképen, ezt az inas jelentse be a czéhmesternek, hogy azon mester ezért illően meg legyen büntetve. Azonban az inas is köteles mind mesterének, mind asszonyának engedelmeskedni, őket megbecsülni, magát híven, jámborul és becsületesen viselni, a mesterséget szorgalmasan tanulni; a mit mestere parancsol és elébe ad, azt szó nélkül tegye meg s ha nem érti, kérdezze meg szépen a mesterétől. Ha ezek ellen valamit vét, mestere illően büntesse meg; ha pedig a vétek nagyobb, akkor a becsületes czéh részesíti őt büntetésben. Ha valamely inast rossz tetten kapnak, az büntetésül első izben tizenkét pénzt, másodízben huszonnégy pénzt, harmadízben pedig, ha nagyobb vétket követ el, ötven pénzt fizet. Mestere házában és másutt is tartozik a süvegét levenni, mindenféle mesterembernek és minden más becsületes embernek is köszönni s őket becsületben tartani. Ha mestere valahol mulat, akkor köteles lámpással után na menni és őt felkeresni, s ha megtalálta, akkor azon a helyen becsületesen viselje magát, hogy a mesterét meg ne szólják. Ha az inas ura vagy asszonya szavára nem hallgat s morgolódik, ezért őt nyakon kell csapni. VI. Ha valamely molnármester titkon más mestertársa ellen dolgoznék, s áskálódnék, hogy őt a malomból kiszorítsa s annak helyét maga foglalja el, az ilyen mesterembert a becsületes czéh tizenkét forinttal bírságolhat meg. Ha pedig valamely mesterről kitudódnék, hogy ő nem a mesterségével foglalkozik, hanem az uraságnak más munkát végez valami ajándékért vagy egyéb ilyes-