Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Harmadik fejezet. Függelék a lakossági és árviszonyok, továbbá a czéhek történetéhez - II.Függelék - A) A mester- máskép öreg-czéhek

,276 XXIV. Ha a fiu az anyjától elválni igyekeznék és akarna s a mester séget tudná, az egész mesterdíjjal tartozik. XXV. Ha valamely szabómesternek szolgái és legényei közöl valaki haragjából elmenne a közellevő falukra avagy máshová és a mesterek gyülekezetét megvetné, azok akaratja és végzése ellen cselekednék és a czéhbeliekkel ellenkeznék, az olyat ha valami módon a társaság közé jut, öt forintig szabad megbüntetni. XXVI. Ha valamely mesterember a ruhák téglázását vasárnapra hagyván akkor téglázza ki, az ilyennek, ha kitudódik, ötven pénz legyen a büntetése. XXVII. Ha pedig valaki az Isten igéjének hallgatását szándékosan elmulasztja, ezért ötven pénzt fizet. XXVIII. Minden mesterember egy kántorban a czéhládába tartozik tizennyolcz pénzt adni. XXIX. A szabad vásár alkalmával szokás szerint minden vidéki vigye a vásári munkáit a mesterremeket vizsgáló mesterekhez s ha ezek a munkákon valami fogyatkozást találnak, e miatt az illető posztó- és szűrmivesek büntettessenek meg. XXX. Ha valaki a megnevezett mesterek engedélye nélkül akár nyilván, akár titkon szűrrel kereskednék, akkor ezek az ilyentől a kapitány vagy az utánna következő hatósági közeg segítségével vétessenek el s azoknak fele a kapitányé, fele része pedig a czéhé legyen. XXXI. Ha valaki a szabó- és nyirómesterek közöl a fölül megirt czéhhelyekkel, rendtartásokkal és végzésekkel ellenkezésbe jönne, a czéhmesternek az illő tiszteletet s becsületet meg nem adná, avagy megadni nem akarná, az olyat a kapitány és az utána következő hatósági közeg segítségével és hozzájárulásával törvény szerint szigorúan meg kell büntetni. XXXII. A megnevezett szabómesterek a klastrombeli oltárok szükségére, különösen a három főünnep alkalmával, évenkint tartoznak adni öt font viaszt, a miért a páterek is legyenek segítségére a czéhnek minden igazságos dologban. XXXIII. Ha valamely mesterember vagy legény akár Horvátországból, akár Magyarországból Esztergomba jönne és valamely főembernél vagy parasztembernél avagy valamely faluban dolgozna a czéh engedelme és hire nélkül, az olyan érdeme szerint büntettessék meg sub amissione nimirum totius substantiae suae (összes holmija elkobzásával). XXXIV. Végre mindenben és mindenütt olyan szabadságuk legyen, mint a többi magyarországi czéheknek, tagjait senki meg ne bántsa és szabadon járhasson mindenütt. Esztergommegye 1693. jun. 20-án, a kir. város pedig jul. 7-én hirdette ki és fogadta el e czéhszabályokat; a városi hatóság azonban csak azon módosítás mellett, hogy a kapitány alatt mindég a város főbírája értendő, mint 'a ki az összes czéhek főczéhmestere; továbbá hogy (17. pont.) a posztókereskedőket ugy a vásárok idején, mint máskor, nem szabad letiltaniok a posztókereskedésről. Esztergom—Víziváros is jul. 26-án, majd utóbb (1709. aug. 24.) Takácsy András, érseki praefectus Esztergomban az érseki főjószágkormányzó megbízásából szintén megerősítette azokat. E czéhszabályok azonban nem elégítették ki a czéh szükségleteit; ennélfogva a hiányok pótlására 1750-ben szabályzatot alkottak, mely (16 pontban) részletesen körülírja a czéh tisztviselőinek és a mestertagoknak kötelességeit.