Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Harmadik fejezet. Függelék a lakossági és árviszonyok, továbbá a czéhek történetéhez - II.Függelék - A) A mester- máskép öreg-czéhek
275 állítván magáért kezesül, tartozik urastul négy tál étellel és száz pénzzel, az inas maga egy font viaszszal. X. Mikor a tanítvány apródesztendejét kitölti, tartozik urával együtt négy tál ételt és száz pénzt adni, az inas maga egy font viaszt, nevének beírásáért, a levélnek lepecsételéséért pedig száz pénzt. XI. A szabólegények egy heti bére tizenhat pénz legyen. Hét órakor felkelvén (esti) kilencz óráig varrjon ; a foltozásért járó összeg fele az úré, fele pedig a legényé. XII. Ha valaki pénzért taníttatja magát, az olyan adjon tizennyolcz forintot a mesterurának. XIII. Az inas apródesztendeit kitöltvén — fél esztendeig heti bére hat pénz legyen. XIV. Ha valaki a három- avagy negyedfél esztendeig beszegődött szolgát mástól magához hitegetné avagy hivatná, az olyannak legyen büntetése öt forint. XV. Ha a czéhmester házában avagy más tisztességes házban tartott gyülekezetben a mesterek közöl egyesek egymást gyalázattal illetnék és az e miatt őket megfenyítő czéhmester intésére nem hallgatnának és nem hagynának fel a gyalázkodással, az ilyeneket a czéhmesterek tartoznak törvény szerint illően megbüntetni. XVI. Ha valamely szabó- és nyirómester titkon és lopva a czéhmestereknek hire és akaratja nélkül a városban avagy a külvárosban munkálkodnék, a kapitány vagy az utána következő hatósági közeg segítségével az ilyennek holmija elvétetvén, fele a kapitányé, fele pedig a czéhé legyen. XVII. A gyülekezeten kivül levő felföldi személyeknek a vásárokon kívül köznapon semmit sem szabad árulniok; ha valakit rajtakapnak, annak áruja vétessék el. Vásárkor is kereskedőnek sem dolmányt, sem mentét, sem nadrágot, sem posztót nem szabad árulni; ha valakinél ezt észreveszik az olyantól vétessenek el az áruk a kapitány segítségével. XVIII. A czéhbe és gyülekezetbe senki be ne vétessék, a ki gyalázatos nevet visel; hanem a ki be akar jutni, az jámbor és tisztességes ember legyen, törvény szerinti ágból, minek bebizonyítására tartozik a czéh előtt nemzetségéről szóló levelét bemutatni s csak igy a szokások szerint vétessék a gyülekezetbe. XIX. Az ilyen uj mester addig szolgáljon a czéhnek, mig őt más uj mester nem követi. XX. A mely mesteremberről kitűnik, hogy tisztátalan életet folytat, az a gyülekezetből azonnal kivettessék, senki meg ne könyörüljön rajta s ha az ilyen ember munkálkodni mer, munkája azonnal vétessék el tőle, melynek fele a kapitányé, fele pedig a czéhé legyen. XXI. A mely mester egy év alatt meg nem házasodik, annak hét forint legyen büntetése. XXII. Ha valamelyik mesterember meghal, a felesége, mig férjének nevét viseli, folytassa csendesen a mesterséget is ; ha pedig olyan mesteremberhez menne nőül, a ki ezen mesterséget érti, akkor a mesterség fele megmarad, a felét pedig az uj férj tartozik megváltani s felesége halála után a megmaradt fél mesterséget is tartozik a gyülekezettől megváltani. XXIII.. Ha valamely mester meghalna s olyan fia maradna, ki a mesterséget tanulta, az ilyen a mesterdíjnak csak felét tartozik lefizetni azon föltétellel, hogy anyja szavára hallgat, megbecsüli őt s utasításait követi; ha ellenben az anyjával együttlakni nem igyekeznék és nem akarna, az olyan a fél mesterdíjjal is tartozik. 17*
