Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Harmadik fejezet. Függelék a lakossági és árviszonyok, továbbá a czéhek történetéhez - II.Függelék - A) A mester- máskép öreg-czéhek

,274 XXXVII. Hogy ha az Legények közül egyk, vagy másik az eő igaz edeieben ebédgyére és Vacsoráiára haza enny nem megien, leghkiválképpen Eiiel az eő Mesterének hire nélkül ide, s — tova kálizolnia, avagy valamely illetlen helyen találtattnék, tehát az ollyan hasonlóképen két funt viaszra büntettessék az Szentegyházhoz. Jegyzőkönyveik tanúsága szerint kevésbbé ragaszkodtak e szabályokhoz, melyek helyett már 1724-ben uj szabályokat alkottak, melyeket III. Károly király erősitett meg számukra. 5) A magyar szabók és posztónyirók czéhszabálya.*) Magyar nyelven kelt czéhszabályaikat I. Lipót király erősítette meg 1693-ban. A megerősítést a következő Esztergom kir. városi szabómesterek kérték: Palásty Miklós, Szőgyéni István, Ráskovicz Mózes, Farkas János, Gobius János, Sternicz Mihály, Pasztay Gergely, Zeller György, Pozsgay János, Svagel István, Nemes János, Sallay János, Beck István, Pataky György, Fekete János, Dinnyés Miklós, Gyurikovics Márton, Szemerédy Mihály, Mánya István, Nyitray István, Babö Imre, Gállfy Lőrincz, Szeneczey János, Lukacsics Tamás, Világos Mátyás és Masonyi István. I. A mely személy a közönséges igazság szerint az ő czéhébe vagy gyülekezetébe akar állani vagy bemenni, az először is két aranyat, két font viaszt s egy pár kesztyűt adjon a czéhmesternek. II. Midőn valamely mester a czéhbe bevétetik, tartozik a szabó és nyiró adni egy pint bort, egy reggelit, húsz pénz ára bort és kenyeret melléje. III. Ezután pedig a czéhbeli mestereknek megegyező végzése és akaratja folytán tartozik a czéhbeli gyülekezetnek tizennégy forintot letenni egy ebéddel és vacsorával, minden asztalra tizennégy-tizennégy tisztességes tál étellel, a milyeneket a czéhmester meghagy neki készíttetni; ha nem igy tesz, hiába való legyen minden költekezése. IV. Ha valamely szabóhoz posztót vinnének, a mely már meg volna krétázva, és a kivánt ruha nem telnék ki belőle, az olyan szabót, a ki ilyen posztót elfogad, illően meg kell büntetni. V. Midőn valamely mester a czéhbe vagy a gyülekezetbe beáll, tartozik mesterremeket előállítani előirt szabással, t. i. egy papnak való köntöst, egy palástot, egy asszonynak való subát és egy ránczos szoknyát, azonkívül egy asszonynak való alföldi köntöst. Ha valaki azokat nem tudja kiszabni, az olyan büntetésül két forintot tartozik a czéhnek letenni. VI. Mikor a czéhmester az atyafiaknak begyülekezésére a jelt megadja és valaki künn maradna a nélkül, hogy erre a czéhmestertől engedélyt kapott volna, az ilyennek húsz pénz legyen a büntetése. VII. Ha valaki azt akarja, hogy temetésére az egész czéh megjelenjen, az a czéh számára száz pénzt tesz le, s ekkor mindnyájan oda menvén kisérjék el tisztességesen a testet s temessék el; ha pedig valaki a mesterek közöl nem menne oda, mire a czéhmester a jelt kibocsátja (a táblát jártatja), az büntettessék meg. VIII. Ha valaki a mesterek közöl mezítláb menne a temetésre vagy fegyverrel a czéhbe, az olyan büntetésül tizennégy pénzt fizet. IX. Inast mesterségre be ne fogadjanak, míg fogadást nem tesz, hogy három- vagy negyedfél évet épen és becsületesen ki nem tölt mesteruránál; azonkívül szegődtetésekor két más tisztességes, jámbor személyt keresvén és *) Mai Írásmód szerint.