Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - III. A felkeléssel járó anyagi károsodások. A felkelés és a szathmári béke méltatása

243 Lakatos Judithnak első házasságából három leánya származott, t. i. Jósa Judith, kit Szabó Mátyás vett nőül; Jósa Erzsébet, Tuczman Balázs felesége; 1706-ban már nem voltak az élők soraiban; végül Jósa Kata, ki első izben Horáth Mátyással, ennek halálával pedig Tolnai Istvánnal lépett házasságra. Szabó Mátyás és Jósa Judith (szül. 1669.) fia, Szabó Mózes, tehát Botytyán mostoha unokája volt; utóbb huszár alezredes Bottyán, majd Eszterházy Antal ezredében s a majthényi táborból (Szathmár) tért vissza Bélára, melyet Bottyán még életében adott át e kedvelt unokájának. Jósa Erzsébet egyetlen fia, Istnán, 1706-ban még élt; de nem szerepel az örökösök között, tehát elhalt. Horváth Mátyás, Jósa Kata férje, 1696-ban esztergomi alkapitány, később kurucz ezredes és a nyitrai vár alparancsnoka lett. Mikor 1708. aug. 26-án Nyitra feladatott, Horváth Mátyás hűségre tért. de nemsokára elhalt. Özvegye 1713-ban már mint férjezett Tolnay Istvánné szerepel. Szabó Mózes és Horváth István vallomása (1710) szerint Bottyán Lakatos Judiththal körülbelül 35 éven át élt házasságban (tehát 1671 körül kelhettek egybe); Judith 1706-ban halt meg esztergomi kastélyában. Botytyán ez első házassága folyamában (1696—1702-ig) vagy 22.000 frtért a Pálfiaktól zálogképen megszerezte Bátorkeszi, Köbölkút, Kis-Ujfalu, Nagy-Bény (esztergommegyei) falvakat, továbbá Kis-Gyarmat falut, Leánd és Csata pusztákat (Barsés Hontmegyében). Gyiva, Nyáregyház (Pestmegye), Szántó és Fel-Győ nevü csongrádi puszták nagyobb része már 1701-ben részint örökáron, részint zálogjogon szintén Bottyán birtokában voltak. Minthogy e közös szerzemény is tényleg gr. Forgách Julianna kezére jutott s félő, hogy el fogja pazarolni a vagyont, Horváth István és Szabó Mózes (unokák) 1710-ben arra kérik a fejedelmet, hogy örökségük ügyében az özvegygyei kiegyezkedhessenek. A gr. Serényi-féle újvári felházra, Madar- és Szt. Péterre — mint későbbi szerzeményekre nem táplálnak jogigényt. Csak a közös szerzeményekre, melyekhez tartoznak még: a ménes, gulya és egyéb marhafélék. Ezek felét szintén közös szerzeménynek tekintik, valamint a regalejog készpénzben meglevő (500 frt) jövedelmét. A drágaságok-, készpénz- és künn levő adósságokra az unokák szintén nem tartanak igényt. Az ideiglenes egyezség a felek közt 1710-ben meg is történt;') de utóbb mégis perre került a dolog. Az 1712. május 12-én kelt perirat felsorolja azon ingó és ingatlan javakat, melyek felére a Jósa-utódok mint örökösök igényt tartottak. Jósa Kata (65 éves) vallomása szerint Bottyán Esztergomban maradt neje révén titokban „annyiféle fegyver és szerszám hozattatott ki Esztergomból, minekutána (Bottyán) a kuruczokhoz szökött, hogy egy nyolcz vagy ki!encz csöbrös hordó megteljesedett véle." 2) E szerint Bottyánnak volt egy L Lipót királytól kapott és saját képére vert 300 arany sulyu nagy hadiérme ís nyakláncza, melyet Bottyán mindig a nyakán viselt. Hagyatékához tartozik :ovábbá 3 gyémántos aranygyűrű, nagyobb s kisebb aranyozott ezüstkupák, 1) U. o. IX. köt. '755, 761. 1. !) U. o. IX. köt. 798. 1. 13*