Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - III. A felkeléssel járó anyagi károsodások. A felkelés és a szathmári béke méltatása

241 Ötszáz darab marháját — köztük Cseplész János, kuruczezredes 63 drb hízott marháját — letartóztatta. Az ezredes vejét (Hajóst) és társát csak 300 frt lefizetése után tudta kiszabadítani a marhaállománynyal együtt, mely utóbbinak jó része azonban elveszett. 1) Bottyán ez eljárásán még bizalmasabb belső emberei is megbotránkoztak és eljárását egy tábornokhoz nem illő dolog­nak mondogatták. A Bottyán által összehívott haditörvényszék nem akart esz­közül szolgálni a hatalmas Bottyán önkényének ; az ügyet nem is vette további tárgyalás alá, hanem egyszerűen szétoszlott. Gr. Bercsényi legalább kezdetben (1704. decz. 31.) bőbeszédű és nagy szavú embernek tartja Bottyánt „mert csak az sok szava, természeti pedig igen „rajta" ! s igen szalad." 1') Már 1705. januárban azt jelenti róla, hogy csak a maga birtokát őrzi; 8) majd 1706-ban ismét arról vádolja, hogy szokása szerint — nem engedel­meskedik. Bottyán t. i. szeretett a maga esze után intézkedni. 4) Ma egyszerűen haditörvényszék elé állítanák és főbe lőnék vagy rangjától fosztanák meg azt a főtisztet, ki Bottyánhoz hasonlóan viselkednék; 1707-ben (márcz.) t. i. főparancs­noka, gr. Eszterházy Antal utasítására azt válaszolja Bezerédinek, ha egy szekér ordrét küld is Dunántúlra, ő nem engedelmeskedik ; mert Eszterházy a Dunán innenről nem vezényelheti a dunántúliakat. Csak akkor kész engedelmeskedni, ha átjő a Dunántúlra. 6) Bizonyos, hogy lehetőleg kímélte a népet, főleg a hol érdeke is ugy hozta magával. 8) A nép védelmével indokolja pl. a karvai sáncz szükséges voltát is; 1709-ben pedig ismételve felszólítja a Nógrádmegyében állomásozó gr. Károlyit, hogy hadai által ne engedje annyira zaklatni a szegénységet. Mert ha a had nem tartatik kellő fegyelemben, magunk magunkat teszszük tönkre. 7) A nép és katonaság egyaránt szerette az „öreg após"-t, kinek lelkét a néphit szerint a golyó nem járta, a szerb pedig csak puszta nevének hallatára is megfutamodott. Köznemes létére mégis vezénylő tábornokká lett, sőt közte és Károlyi Sándor gróf között apa- és fiúi viszony fejlődött s így is szólították meg egymást. A szerencsétlen trencséni csata után — az árulás kezdődő szakában — Ber­csényi gr. azt Írja róla a fejedelemnek: „Csak ez megmaradjon és Eszter­házy Antal — semmi az többi." 8) A heves és szenvedélyes Bercsényi tehát ugy akkor, mint más alkalommal tett elismerő nyilatkozataival többé-kevésbbé ellensúlyozza Bottyánra vonatkozólag tett kedvezőtlen nyilat­kozatait. ') A. R. IX. köt. 744—747. 1. 2) U. o. IV. köt. 255 — 261. 1. 3) U. o. 316—317. 1. 4) U. o. V. köt. 247. 1. 5) U. o. IX. köt. 360. 1. V. ö. e munka 164. lapjával. ') U. o. IX. 620—621. 1. s) U. o. VI. köt. 54. 1. 13

Next

/
Thumbnails
Contents