Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - III. A felkeléssel járó anyagi károsodások. A felkelés és a szathmári béke méltatása

236 Tehát e kemény Ítéletében Bottyánra nézve sem tesz kivételt; de nem is tehetett. „Értem az Pálfi formidabilis corpusának kijövetelit, az ki ellen hasonló erővel menvén Bottyán: hogyha hasonló észszel is küldhette volna kegyelmed — próbájának még nagyobb szerencséjét várnám" — irja a fejedelem 1706-ban Eszterházy 'Antalnak.') Harczias hajlamai mellett Vak Bottyán egész életfolyása határozott üzérkedési hajlamokról tanúskodik. Saját (első) nejének végrendeleti nyilatkozata szerint már mint cs. tiszt — ily uton, t. i. főleg a nyereséges marhakereskedés utján gyarapította vagyonát. A fejedelem pedig nemcsak birtokadományokkal jutalmazta Bottyánt, hanem szabad kereskedelmi joggal is felruházta őt, melynél fogva teljesen fel volt mentve a terhes vámok és harminczadok fizetésétől. Azonfelül mint tábornoknak is jelentékeny jövedelme volt. Az üzérkedő ember természetéhez képest világos, hogy Bottyán inkább gyümölcsözően forgatta, mintsem hevertette pénzét; tehát a hol jónak látta, kölcsönöket is adott jó kamatra. Midőn a rézpénz elvesztette értékét s a pénzhiány — mely kezdettől fogva Achilles sarka volt a felkelésnek — fokozottan jelentkezett, megtörtént, hogy sajátjából fizette hadteste zsoldját; de természetesen — ismervén Rákóczy jellemét — nem a kárpótlás reménye nélkül. S midőn a megígért kárpótlás elmaradt, ugyancsak nem mulasztotta el annak sürgetését, mígnem végre a felkelők közgazdasági tanácsától utalványozott, de pénz hiányában ki nem fizethető 5000 frtja (zsoldelőleg) fejében megfelelő dézsmabérletet kapott Léva vidékén.

2) Pedig már az ottani uradalmat is előnyösen vette bérbe. Bottyán áldozatkészséget tanúsít pl. az elrejtett ezüst pénz forgalmának előteremtését illetőleg; de bizonyos, hogy ajánlott erőszakos rendszabályaival csak több bajt, mint hasznot idézett volna elő. Áldozatkészsége valóban önzetlen jelenségeivel ritkán találkozunk. Bars és Hont vármegyének a felkelés folyamán 6%-ra ad kölcsönt; az újjászületése kezdő éveit élő Esztergommegyének 1693-ban adott kölcsöne szintén nem olyas természetű, melyért valami különös magasztalást érdemelne. Sőt ez utóbbi inkább meglehetősen uzsoraizü. Erről elég világosan tanúskodik a megye által kiállított kötelezvény. Szószerint való szövege ekkép hangzik:

3) „Nos infrascripti recognoscimus per praesentes, (mi alulírottak jelen soraink erejével elismerjük), hogy nemzetes vitézlő Bottyán János óbester uramtól vettünk fel ezen nemes vármegye fejében in defalcationem portionum mensis novembris (melyet a benlévő quartélyos kapitánynak kellett adnunk) 700 frtot (a novemberhavi kat. portiók fedezésére) úgy, hogy azon 700 frt és 150 frt (melyeket ő kegyelme ezen nemes vármegye szükségére expendalt) a dato harum obligationum (e >) A. R. I. köt. 576. 1. 2) A. R. IX. köt. 758. I. 3) Esztergommegyei ltár. Lad. O. fasc. I. nr. 18.