Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - III. A felkeléssel járó anyagi károsodások. A felkelés és a szathmári béke méltatása
235 Pedig maga a vármegye is csak egy év alatt — 1710-ben terményekben szekér- és kézimunkaerőben az esztergomi vár részére 9791 frt 75 dr. értékű szolgáltatásokat tett. 1) Ha Vak Bottyán egyéniségét, viselt dolgait tekintjük, úgy bizvást elmondhatjuk róla, hogy egyike volt a felkelés legkiválóbb alakjának. Mint a várőrséghez tartozó huszártiszt — nemességét Esztergommegyében már 1687 és utóbb 1691-ben is kihirdette. Idejét egyébiránt majd a táborban töltötte, majd mint megyei birtokos élt és szerepelt a megyében a felkelés kitöréséig. Vak Bottyán úgy a török, mint a franczia háborúk folyamában többször kitüntette magát. Ennek köszönhette rangbéli fokozatos emelkedését s hogy végre huszárezredessé lett a császári seregben. Derék, vitéz és vakmerő magyar katona volt, ki utóbb mint kurucztábornok is aránylag a jobbak közé tartozott; több sikert is tudott felmutatni s hadseregében vezértársainál nagyobb fegyelmet is volt képes tartani. Mint ember és katona azonban nyers modorú, daczosan önfejű, élte fogytáig hatalmaskodó, erőszakos és jogtaposó, ki adott hitével sem sokat törődik. A viszonyok bármiféle változásai között sem feledkezik meg soha saját személyes érdekeiről s leszámolva a viszonyokkal — tőle telhetőleg igyekezik is érvényesíteni azokat. E tekintetben tehát csak olyan volt, mint legtöbb kortársa; s ha nem hallgatjuk el fogyatkozásait és reá mutatunk az érem másik lapjára is — ezzel csak a történelmi igazság és tárgyilagosság követelményeinek teszünk eleget.. Tény, hogy maga Rákóczy is dicséri s elismerőleg szól Bottyánról. 2) Biráló nyilatkozata szerint Bottyánnak sem születése, sem neveltsége nem lévén, igen nyers modorú, de józan, éber figyelmű és fáradhatlan volt. Szerette a népet s ez viszont őt rendkivül szerette, mert katonáit szigorú fegyelemben tartá; de igazságot szolgáltatott nekik mindenben, a hol igazuk volt. A ráczok különösen féltek tőle; a németek azonban olyannak ismerték, a milyen volt. Jól érté a dunai hajók (hidak) épitésmódját ; 3) még maga is fejszét fogott a kezébe. Beleártotta magát az erődítésbe is és szerencsétlenségre azt hivé, hogy ért is hozzá; nem is hallgatott azon franczia mérnökhadnagyra (Saint Just) a kit hozzá küldék stb." A fejedelem Emlékirataiban egyáltalán *) nem valami kedvezőleg nyilatkozik főtisztjeiről. Mert azok közöl, kik katonai tisztségeket viseltek, a fejedelem szerint egy sem volt, ki szigorú, de igazságos büntetést ne érdemelt volna parancsainak elmulasztása miatt; s bizonyára nagyon sokszor meg is kapták volna, ha tudatlan voltuk s más esetleges hibáik ki nem mentik vala őket. ') Esztergomm. ltár. Lad. B. fasc. 2. nr. 20. ') V. ö. Emlékiratait V. kiad. 129. 1. *) A horgonyok hiányait pl. azzal pótolta, hogy kosarakat fonatott s ezeket kővel telerakva — horgonyképpen használta. 4) Id. kiadás. 75. 1.
