Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - II. Esztergom utolsó ostroma és a felkelés hanyatlása. A szathmári béke (1711)

184 lövöldözés után (miközben az ágyúzás szünetelt) a támadó kísérlet ismét meghiúsult. A támadók több mint 400 (?) halott és sebesült hátrahagyásával a vízivárosi házfalak mögé és a pinczékbe menekült. Aug. 24-én ismét 3000 főnyi gránátos (kézi granáttal és puskával voltak felszerelve) és néhány század tüzkovás fegyverrel ellátott gyalogság jött át az innenső partra ; részök a táborba vonult, részök pedig szorosan a kapunál foglalt állást. Innét azonban — a lőpor kímélése végett — aláhajitott kövekkel zavarták el őket úgy, hogy a beállott éjjelig halottaikat is ott hagyták. Eközben a kis-körbástya kazamatáin át igyekeztek futóárkot ásni, hogy a Dunabástyát hatalmukba keríthessék. A kuruczok puskatüzelése következtében a várbeliek közt is sok sebesülés történt; mert patkószegekkel és sodronygolyókkal lövöldöztek s a bombázás is folyton folyt. A várbeliek ekkor már a kuruczok aknamunkáját is észrevették, mire rögtön hozzáfogtak az ellenakna ásásához, mit 27-én már a kuruczok is viszont észrevettek. Egy kurucz szökevény jelentése szerint a kuruczok két utolsó támadása 5—600 halott és sebesültbe került. Sok franczia tiszt is halva maradt; a mozsarak- és nehéz ágyukban is sok kárt szenvedtek (Kucklánder .szerint). Az ostromlók részéről La Motte vezette az aknázás munkáját; aug. 23-ika óta az aknaásók erélyesen és háboritlanul folytatták munkájukat. Először egy hasadékra vagy érre akadtak, mely befelé vezetett; ez kitágittatván egy másik keskeny üregre bukkantak, a mely azonban nem látszott érnek s jobbra kanyarodott. Ezen üreg igen kemény vörös márványba mélyedt, a melyen nem igen fogott a véső. Eközben a fejedelem (aug. 26—30.) mérsékelt bombázással a rés mögött emelt sánczot rongáltatta; a puskatüzelés sem szünetelt. Aug. 30-án az őrségbeliek már 3 helyen is megkezdték az ellenaknát; mert észre lehetett venni, hogy a kuruczok aknaásói már a várfalon belül vannak. E napon maga Rákóczy is átjött a Dunán s franczia főtisztjei kíséretében megvizsgálta az ostrommunkálatokat. Estenden ismét visszatért a párkányi oldalra, mire az ostromütegek ismét megkezdték müködésöket, Forgách gróf pedig megerősítette táborát. Aug. 31-én a kuruczok sok gyapjú- és homokkal telitett zsákkal igyekeztek maguknak a macska-utnál fedett állást és lőréseket biztosítani; a várbeliekellenben kövek lehengeritésével igyekeztek őket e munkában megakadályozni. Kucklánder külön hangsúlyozza, hogy e kövek odahordásában nemcsak a közlegények, hanem még a tisztek nejei is buzgólkodtak. E napon az őrségbeliek azt is észrevették, hogy az aknaásók nemcsak folyton beljebb hatolnak, hanem már két kamrájok is készen áll. Kucklánder e hirrel egy nagy nehezen előkerített gyereket menesztett Budára. Szept. 1-én a kuruczok egész éjen át nagy mennyiségű sánczkosarat és rőzseköteget hordtak össze a vízivárosi macska-uthoz, hogy minél jobban eltorlaszolhassák magukat. A macska-uttól le egész a Dunáig terjedő vonalban is ily torlaszokkal igyekeztek fedezni magukat a várbeli lövegek ellen; a le-