Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - II. Esztergom utolsó ostroma és a felkelés hanyatlása. A szathmári béke (1711)

178 ros ostromzárolása ezen oldalról s a várnak esetleg rohammal való megvétele Forgách Simon feladata volt. E czélból jul. 29-én 16 zászló gyalogság az Ipolynál kelt át a Dunán és megszállta a Szamárhegy környékét. Az erődítéseket és a kir. várost tehát a királyföldtől és a szőlők aljától egész a Szamárhegyig terjedő félkörben vették körül; a kir. város felett pedig a túlparttal való könnyebb közlekedés czéljából repülö-hidfélét állítottak fel, t. i. két hajót összekötöttek s közös padlózattal látták el. Azon hírre, hogy Esztergom segítségére Budáról 12 sajka indult felfelé, ezek esetleges feltartóztatására a fejedelem taraczkokat is bocsátott Forgách tábornok rendelkezésére. Forgách előcsapatai már jul. 30-án délben, majd jul. 31-én hajnalban, aug. 1-én pedig éjjel a várkapu előtti árok külső falazott sánczáig (contrascarp) hatoltak s majd visszavonulva a Szt. Tamáshegyre — innét puskáztak az őrségre, mely néhány bombavetéssel és ágyulövéssel csakhamar elriasztotta onnét a kuruczokat. A kuruezok Kucklánder szerint ugyanekkor, tehát aug. 1-én egy félmérföldnyire Esztergom körül a lábon álló termést saját kárukra felgyújtották. Aug. 3-án a Szt. Györgyhegy felől törtek a várkapunak; a kartács- és ágyútűz elől azonban vissza kelle vonulniok. A lovasság e napon a királyföldi Dunamellékére költözött át s ott szállt táborba, mig a gyalogság része továbbad is a szőlők aljában táborozott. (Minderről Kucklánder kuruez-szökevények utján (összesen 6) értesül.) Aug. 4-én éjjel a Szt. Györgyhegy felől a gyalogság ismét támadást intézett a várkapu ellen ; de ismét eredménytelenül. Ugyanezen napon 2000 lovas kíséretében (a párkányi oldalon) Rákóczy podgyászos szekerei is megérkeztek; Kucklánder pedig a Szt. Tamáshegy és kir. város között fekvő házakat leégette, hogy a kuruezoknak ne szolgálhassanak fedezetül. Éjjelenkint ezekből lődözték az őrségbelieket. Aug. 5-én éjjel az ostromlók ismét a Víziváros ellen törtek nagy lármával; 5 hajómalmot elszabadítottak és elúsztattak, mire az őrségbeliek a-többit a szárazra vontatták. Aug. 6-án a gyalogság éjjel, majd nappal is erős lövöldözés közt ismételt támadást intézett a várkapura; de megint visszaveretett. Ugyanezen a napon 2000 paraszt segélyével felállítandó ütegeik számára a Szt. Tamáshegyen is megkezdették a futósánezok és mellvéd munkáját. Aug. 7-én mindkét oldalon oly erővel folytatták a sánezmunkát s oly mélyre ásták az árkot, hogy a várbeli lövegek mitsem árthattak nekik. A szőlőhegyen, nem messze a Szt. Tamáshegytől —• nagymennyiségű rőzsekötegeket halmoztak össze. Aug. 8-án a várkapu irányában a Szt. Györgyhegy felől is megkezdették a futóárkokat; a Szt. Tamáshegy felől pedig már annyira megközelítették a "Vízivárost, hogy puskalövésekkel is meglehetősen árthattak az őrségbelieknek. A hadmérnöki kar feje, Le Maire, az összes tüzérség parancsnoka pedig La Motte volt; mindkettő dandárnoki rangot viselt. Kucklánder jelentésében névszerint felsorolja az összes franczia tiszteket, kik az ostromló sereg tábo-