Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - II. Esztergom utolsó ostroma és a felkelés hanyatlása. A szathmári béke (1711)
176 ótalma alatt és között kötötte át a talpakból álló hidat, mely kötelek és vasmacskák segélyével volt megerősítve. A hid jul. 16-án már készen állott. 1) Minthogy az ellenfél a Vág mögött elfoglalt hadállásaiból nem akart kimozdulni, Rákóczy Újvárból Esztergom ostromára indult (aug. 2) ; hadainak egy részét azonban már jul. 27-én a jobb parton találjuk. Az ostromló had biztosítására egyúttal megfelelő intézkedéseket is tesz. Aug. 1-én meghagyja a Rábaközben táborozó Eszterházy Antalnak, hogy, ha a császáriak Győr felé nyomulván — Esztergom felmentésére törekednének, igyekezzék serege zömével vagy feltartóztatni az ellenséget vagy pedig vele egyesülni. Esztergom-Víziváros ez időben 3 oldalról 7—8' vastag, de részben omlatag falakkal volt körülvéve, melyek erősségét leginkább 3 körbástyája fokozta. A Víziváros dél felől a magasan fekvő, sokkal, erősebb s részben sziklára épült Várra támaszkodott. A kir. városra néző és legmagasabban fekvő Lipót-bástya 1705-ben — épen a király halála napján ledőlt (máj. 5.); de csakhamar újra felépült. Maga a Vár külömben szintén csekély terjedelmű volt; legnagyobb szélessége 300 lépés; a maiglan is fentálló két sarokbástya pedig híven feltünteti hosszúságát. Bástyákkal ellátott körfal vette körül, melynek leggyengébb részét a magasabb - fekvésű Szt. Tamás- és (a ma már lehordott) Szt. Györgyhegy felé eső oldala (délkeletnek) képezte; e körfal déli és keleti részén kirohanási czélokra készült ajtókkal volt ellátva. Ellenálló erejének fokozására e részt — le egész a Kis-Dunáig — a hegy középmagasságában erős czölöpzet vette körül; a körfal és czölöpzet között ismét mély árok futott végig köröskörül. A póstakapu felől kettős árok volt. A Várba föl a mai gyalogút mentében kettős kapu vezetett; azonfelül a Víziváros felé eső lejtősebb oldalon két meredek és ép azért macska-utnak nevezett lejáró biztosította a Vízivárossal való összeköttetést. Az egyik lejáró a primási gépgyár felé vezetett (ajtaja ma be van falazva), a másik pedig a maiglan látható kapuból a primási palota felé kanyarodott. A két lejáró közös lépcsőzete ma is föntáll. A Vízivárosnak is két kapuja volt, t. i. egyik a vizikapu — a Kis-Duna hidja előtt, a másik pedig a póstakapu, honnét az ut a sánczárkon át fel a várba és a kir. városba vezetett. E kapu oldalán a Vár és Víziváros között a belső összeköttetést bástyatornyok által védett fal s a két kis szögletbástya előtt — a póstakaputól felfelé futó födött ut eszközölte. (L. a képmellékletet.) A várőrség a Heister-, Sickingen- és Thürheim-féle gyalogezredekből iderendelt osztagokból és egy szabad csapatból — összesen 459 emberből állott br. Kucklánder altábornagy (General-Feldwachtmeister) parancsnoksága alatt. Gr. Röderer, Roberger, Schad, Krensfelt (tüzér) kapitányok, továbbá Zerzowy és^Thall, őrségbeli hadnagyok bizonysága szerint a vár felszerelése is hiányos volt. A tüzérségnek volt ugyan 18 db. használható ágyuja, de ezek szolgálatára nem volt kellő számú ágyumesterük; a tüzérek hiányát a pol») A. R. I. köt. 565. 1.
