Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - I. II. Rákóczy Ferencz felkelésének okai; a felkelés első éveinek fejleményei megyénk területén.

159 történt, hogy a két kapitány csakhamar összegyűjtött 100 lovast és 50 hajdút; de mivel rosszul voltak felszerelve, Bottyán a katonai szertárakból kér számukra fegyvereket. Minthogy eközben a felkelés Heves-, Nógrád- és Hontmegyékben is mind szélesebb körökben terjedett, Bottyán kapitányait a már gyűjtött legénységgel (200) Esztergomba vonta össze. Panaszkodik, hogy Návayn és Zsámbokyn kivül nincs több tisztje; mert a kikre számított, azok mind kuruczokká lettek. A már fogadott lovasok közöl is sokan visszaküldték a sápot vagy egyáltalán nem jelentkeznek. A budai cs. kir. subdelegált bizottság oda utasítja Esztergom vármegyét (1703 szept. 27.), hogy élelmezze a Bottyán által gyűjtött nemzeti katonaságot, mivel a megye katonai portiójából külömben is adós még 6799 frt erejéig. Ennek behajtása érdekében Bottyán utasítást kap, hogy Nedeczky Sándor, másodalispán óhajára karhatalmat bocsásson rendelkezésére. Ugyanezen bizottság 1703 okt. 4-én ujabban utasítja a megyét, hogy Botytyánnak a zavargók ellen gyűjtött csapatai élelmezésére 150 száj- és 60 lóadagot szolgáltasson ki s e költséget majd tudja be a rendes adóba. Bottyán, hogy a Duna túlsó partjára küldött portyázóinak visszatérhetését biztosítsa, a párkányi révet körülsánczoltatta. A felkelés gyors terjedése általános ijedelmet okozott. Az elhanyagolt állapotban levő várat is nagy sietséggel s erőfeszítéssel igyekeztek hamarosan védőképes állapotba helyezni, mert már szept. 25-én 13 zászlóalja kurucz lovas jelent meg a párkányi oldalon. A serfőzőt elvitték magukkal, két szolgáját pedig levágták. A marhák elhajtását csak Bottyán megjelenése akadályozta meg, ki hajdúival megszállotta a párkányi rév sánczait. A visszavonult kuruczok a Garam és a párkányi hegy farkánál lesbe állottak; de Bottyánt nem tudták kicsalni sánczaiból. „Itt valóban már az egész ország elbódult," írja Bottyán Kohárynak (1703. szept. 25); „már csak mindenfelé szaladnak az emberek, nagy rémülésökben nem tudnak mihez kapni." Ő Esztergomból nem távozhatik, mert attól fél, hogy a dunántúli rész is felzendül és kuruczczá leszen. Még ha duplán fizet is, még sem kap többé tisztet vagy katonát. Mivel portyázói nemrég 12 kuruczot levágtak, 4-et pedig foglyul hoztak magukkal, kiket br. Kucklánder kezeibe szolgáltatott, ezért a kuruczok keményen megfenyegetik, hogy t. i. valahol az ő emberei közöl valaki hatalmukba kerül, elvagdalják kezeit és nyaka csigájánál húzatják ki a nyelvét Itt a ki ő felsége híve — panaszkodik tovább —- szalad; a parasztság várja, mint az Isten irgalmát." Bottyánnak ekkor összesen 3 kapitánya (Náray, Zsámboky és Kéry), és alig ötvenre menő lovas katonája volt, mert már ezek közöl is többen a kuruczokhoz pártoltak. Két nap múlva ismét arról tudósítja gr. Koháryt, hogy itt e darab föld majd mind fölfordult és sirás-rivás, hordozkodás napirenden van. Felkéri, hogy Savojai Jenő herczeg és gr. Schlick tábornok utján eszközölje ki gyorsan, hogy 6—7 sajkát (t. i. a dunai hajóhadból) küldjenek ide; mert külömben a dunai átkelő veszedelemben forog. Továbbá 100 hajdú és 100 lovas számára való puskát kér. Tudatja azonkívül,