Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - I. II. Rákóczy Ferencz felkelésének okai; a felkelés első éveinek fejleményei megyénk területén.
151 nak a megyék közt eszközlendő aránylagos felosztása s illetőleg elhelyezése, továbbá az ezen érdemben hozzájuk felterjesztett panaszok végleges elintézése a bécsi miniszteri bizottságnál történik; onnan pedig az eldöntés mindig elkésve s hiányosan érkezik el. További helytelenség az is, hogy a bizottságnak nincs utasítása, s főleg a bécsi haditanácscsal szemben — nincs tekintélye, nincs hatósága. Baj az is, ho^y a bizottság tagjai semmiféle dijban sem részesülnek. A király megbízásából végre Kollonich bibornok-érsek czélszerübben szervezi e bizottságokat és pedig a pozsonyi bizottság felterjesztése alapján (1701 apr. 1.) E szerint a mint a miniszteri bizottságnak nagy előnyére szolgálnak az alája rendelt kormányszékek; úgy a katonaság és a megyék közt felmerülő s főleg a hadi-gazdasági ügyek elintézésében e bizottság állandó intéző közege lesz a Bécsben székelő m. kir. udvari kancelláriának. Hetenkint háromszor tart ülést; a bizottság élén egy elnök áll; tagjai a papságból, főurakból, a nemesség és polgárság köréből választás utján foglalják el az ülnöki széket, melylyel rendes fizetés is jár. E bizottsági ülnökök létszámához tartozik még a kancellaria képviselete, a főhadbiztos (ki eddigelé csak irásbelileg érintkezett a bizottsággal) és a főpénztáros. Ily szervezet mellett állottak fent ezentúl e bizottságok, melyek tagjai közt látjuk Esztergommegye másodalispánját, Nedeczky Sándort is. 1698—1702-ig díjtalanul működő, 1702—1706-ig pedig mint a dunaroelléki vármegyék által megválasztott ülnök szerepel a bizottság tagjai között. Utóbb e bizottságok az ujon felállított m. kir. helytartótanácsba olvadtak (1724). E bizottságok működése is csak örökös küzdelem az adóügyi visszaélések és katonai kihágások ellen. Folyton sürgetik a bajok orvoslását. Csak a történelmi tárgyilagosság követelményének teszünk eleget, midőn elismerjük, hogy Bécsben is akadtak már belátóbb államférfiak, kik nem helyeselték a Magyarország irányában követett önkényes eljárást. így maga az „Ujszerzeményi bizottság is felemeli szavát 1) azon visszaélés ellen, hogy pl. a katonai parancsnokok és kamarai tisztek zsold helyett regalejogok gyakorlására utasíttatnak (pl. 1697-ben az újhelyi vásárkor), helyteleníti a kat. adóvégrehajtást, a hadbiztosok visszaéléseit; részvéttel említi föl a katonai beszállásolással terhelt lakók szenvedéseit s a katonaság hajmeresztő kihágásait. E bizottság nyilatkozata szerint a katona úgy viselkedik Magyarországon mint ellenséges földön ; a behajtott adóknak pedig alig 1j 3 része leszen elszámolva. A főhadbiztosság előadása szerint Felső-Magyarországon két lovasezred folyton adóvégrehajtással volt elfoglalva. Átlagos becsű szerint a kivetett adó az adóalapnak 6 százalékát képezi; pedig alig hoz 4 százalékot. ínség és nyomorúság fészke a szegény jobbágy kunyhója, mig a had- és adóbiztosok egész vagyont gyűjtenek maguknak. így pl. Schweidler budai biztos, kinek területéhez tartozott Esztergommegye is, 30,000 frtot hagyott maga után; azonfelül az utolsó 3 évről a ') V. ö. Prinz Eugen von Savoyen — Feldrüge V. B. S. 19.
