Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - V. Közmivelődési és társadalmi viszonyok
144 nagyobb ezüst gombbal makkostul; egy nyusztos veres kalpag; egy sárga zsinór-öv; egy fehér viselt köpönyeg; 3 öltözet viselt fehér ruha; 4 vastag lepedőül kis fürész és 30 rőf nyers vászon. A pitvar mellett való kamarában: 2 hét akós hordóban körülbelül 10 szapura való liszt; 1 akós üres hordó; 2 tővető kapa; 3 lapos kapa, 2 fejsze, 1 szekercze, 3 szita, 1 vasrosta. Az udvaron: 2 hizlalt és 3 mezőre járó sertés; 2 kas méh; 3 szüretelő kád és abban 20 szapu buza; 1 tehén borjastól; 1 két kerekű talyiga; 1 fél prés és 1 korcsolya. A házhoz egy kis k e r t is tartozott két hold f ö I cici e 1 (vetéssel) és 3 szőlő a városi határban. A pinczében 12 hordóban összesen 71 3/ 4 akó bor állott készletben. * « Építkezés, tehát lakás, bútor és viselet dolgában a falvak és azok lakossága még szegényesebb helyzetben leledzik. Nemesi kastélyt egyedül Bátorkeszin és Karván találunk. A jobbágyok lakóhelye mindenütt gunyhószerü s vályogból, sövényfonásból készült — kémények nélkül.. A templomok, iskolák és plébánia-lakások is legtöbb helyen a szegénység és kezdetlegesség jellegét viselik magukon. Megjavításuk vagy ujjáépittetésük a XVI11. századbeli áldozatkész főpapok érdeme. 1) A tárgyalt három évtizedben a lakosság zöme egyébiránt magyar; a német és tót telepítések csak utóbb szaporodnak. Viselet, életmód és lakás dolgában tehát a megyei lakosság a magyarság bélyegét viseli magán. Mint a kir. városban, úgy a falvakon is a köznép s általában a szegényebb néposztály az úgynevezett karasia- vagy abaposztóból készült magyar szabású pórruhát viselte — süveggel, továbbá teljes szűrt vagy szürdolmányt. A parasztnő rövid szoknyája, derék és vállviselete külön divatot képviselt, mely utóbbit parasztvállnak neveztek az iparosok. Prémes ködmönt a juhászok is viseltek; viszont a szolgálók is viseltek rókaháttal vagy mállal béllelt mentét. Egyáltalán a szűcsök iparczikkei ez időszerint nagy kereslet tárgyai voltak. V. ö. az 1732. egyházlátogatási jegyzőkönyvet szerzőnek id. m. 69—127. 1.
