Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - V. Közmivelődési és társadalmi viszonyok
127 nács 1709 szept. 18-án Barkszy Keresztély személyében német iskolamestert fogadott, ki azonban egyúttal templomszolga is volt. A várostól járó fizetése évi 10 frt, 3 akó bor s fél mázsa marhahús. A harangozás, keresztelés, avatás- és esketések czimén fizetett dijakból nem volt része. 1714-ben a város Puss Gábor személyében fogad német tanitót és lakbérét is magára vállalja. Pusztán csak olvasni tanításért hetenkint minden gyermek után 4, írni tanításért 5, számtan tanításért pedig 8 drt kapott. Az istenitiszteletet illetőleg azonban nem sikerült törekvésük. Annyit ugyan sikerült kieszközölniök, hogy a vízivárosi. szentferencziek közöl Wider Samu nevü áldozó papot küldöttek ki számukra, kit a tanács a harminczados házában szállásolt el a szolgálatára rendelt fiúval együtt s ellátásáról is gondoskodott (1710. nov. 29); a kir. város magyar lelkületü plébánosa azonban nem volt hajlandó fejet hajtani e németesitő irányzat előtt. Hütter tanácsos tehát az 1710 decz. 10-én tartott tanácsülésen panaszkodva jelenti, hogy Malonay plébános a német barátot misézni sem engedi a plébánia-templomban; sőt a németeket egyáltalán nem is akarja a plébánia-templomba bebocsátani. Az egyházi téren a német elem e küzdelme — a magyar polgárság és nemes lakosság szívós ellenhatása miatt —- végre is annak vereségével végződött. 1) Úgy a polgárság mint a nemesség az akkoron szükséges ismereteket folytatólag a vízivárosi jezsuiták gymnasiumában igyekezett megszerezni. A jezsuitáknak a Vízivárosban már 1686-ban volt missióházuk, melyben két rendtag a beteg katonák ápolásával foglalkozott; templomuk azonban még nem volt. Széchenyi György eszt. érsek egy collegium felállítása czéljából 1687-ben alapítványt tett le számukra s ezzel lehetővé tette végleges megtelepedésüket. Acatius Ferdinánd, a rend tartományi főnöke 1688-ban — egy régi templom romjain — felépítette az uj templomot és a gymnasiummal összekapcsolt székházat. 2) Nem is fejlődött soha collegiummá, hanem mindvégig mint székház szerepel kezdetben 6—7, utóbb 10—14 rendtaggal. A gymnasiumi oktatás 1697-ben vette kezdetét; két tanár tanított 4 osztályban (2—2 osztályra összevonva). A bekövetkezett belháború évei azonban nemcsak hogy megakasztották az intézetet további fejlődésében, hanem a már megkezdett tanfolyamnak is szünetelnie kellett 1704-től 1714-ig. Végre 1715-ben az intézet újra feléled s a tanítás (egy osztálylyal) újra kezdetét veszi. Az oktatást világi férfiú vezeti, de a rend felügyelete alatt. Csak 1729-ben vált az intézet teljes 6 osztályú tanfolyammal bíró gymnasiummá. 3). Az újjászervezés temérdek költségekkel, befektetésekkel járó nagy és nehéz munkája a XVII. század végén ugyan megindult, de azért az egyházi és iskolai élet terén szükséges alkotások több emberöltő áldozatteljes munkájába kerültek. A hosszú török háború, majd a reá következő belmozgalmak ') Esztergom kir. városi ltár. Jegyzőkönyv. 1710. 11. 1. 2) V. ö. Weiser Frigyes: A kath. iskolaügy Magyarországon. III. fase. pars I. 1855. 271.1. 3) V. ö. Vojnits Döme : Az esztergomi gymnasium tanárai és tanulói. Eszt. főgymn. Értesítő. 1881/82. III. IV. 1.
